Századok – 1896
Könyvismertetések és bírálatok - Wass Bertalan: Horvát István életrajza. Ism. dr. Váczy János 47
52 TÖRTÉNETI IRODALOM. összehasonlítva, többször (143., 218. és 373. lapokon) ismétli, hogy amaz kosmopolita volt hazafiságára s működési irányára nézve. E felfogás, a mennyiben helyes, Kazinczynak csak működése irányára érthető. Ha Yass Bertalan a széphalmi vezér működésének voltaképi forrásáról mélyebben gondolkozik vagy legalább az úgy nevezett »Tübingai pályakérdést« egy kis figyelmére méltatja, nem fogja oly könnyen kozmopolitizmussal vádolni Kazinczyt. Uj adat, de valószínűen téves az is, hogy Bessenyey György aranycsinálással foglalkozott volna. (275., 276. lap.) Nem Bessenyey, hanem Báróczy volt a szenvedélyes alchymista; tehát az életrajzíró fölcserélte a neveket. Ezek azonban a különben elismerésre méltó ügybuzgalommal írt mű használhatóságát aránylag csekély mértékben csökkentik. Horvát István írói működésének eredményei össze vannak gyűjtve számunkra. Yass Bertalan a kiváló tudósnak minden egyes munkájára kiterjeszkedik, s a mit elmond azokról, többnyire helyes észrevételeknek bizonyúlnak ; csak az a baj, hogy az életrajzíró bizonyos krónikaszerűséggel mondja el megjegyzéseit. Példáúl a Tudományos Gyűjtemény évfolyamainak egymásutánja szerint külön-külön szól Horvát István értekezéseiről, holott az egynemű dolgokat csoportosítania kellett volna s egyszerre mondania el, mit tartsunk azok értékéről. Az író szerkesztői ügyessége itt is több kifogás alá esik ; ez okozza, hogy az olvasó sohasem látja Horvátban az egész tudóst, csak mindig egy-egy oldaláról. Az egyes munkák bírálatában nem esik ugyan túlzásba, és az iró felfogása általában helyesnek mondható. Legszembetűnőbb botlása szerintünk a Horvátországról szóló munka bírálatában van, midőn Deák »gyenge politikájának évről-évre jobban érezhető« tévedéseiről tesz említést. Kár volt az irónak bizonyos politikai szempontok vezérletére bíznia magát, midőn mint történetíró csak Horvát István művének értékéről akart megemlékezni. Horvát István történeti felfogása sok tekintetben helyes lehet a nélkül, hogy a változott viszonyok követelései előtt szemet hunyt volna Deák. Még egy nagy hiányát emeljük ki e munkának. Yass Bertalan akkor tudta volna Horvát Istvánnak, mint tudósnak valódi érdemeit kitűntetni, ha megrajzolja vala az akkori tudósok ide vágó működésének kereteit, a mit alkalmasint elmulasztott. О mindjárt, hogy Horvát néhány kísérletéről szól (a legnevezetesebbet, Pápaynak A magyar literatura esmérete czímű munkájára írt fölötte becses bírálatát csak czím szerint említi meg), róla mint nagy tudósról beszél, de az olvasó előtt nem tűnteti föl ilyennek. Később helyreigazítja itt-ott a
