Századok – 1896
Könyvismertetések és bírálatok - Wass Bertalan: Horvát István életrajza. Ism. dr. Váczy János 47
TÖRTÉNETI IRODALOM. 51 abban: hanem mivel a hazafiságot őbenne látta költőink közt a legerősebbnek s egész költészete kimeríthetetlen forrásának. Egyébiránt Yass Bertalan mind az irodalmi, mind a politikai élet rajzában szereti a rikító színeket, a melyek azonban néha magát az igazságot is veszélyeztetik. A Kazinczy triasza kétségtelenül nem csekély sikerrel gyámolítá íróink ügyekezetét, kivált Kazinczy törekvéseit, a melyeket terjesztett, ismertetett a vidéki írók s a nagy közönség körében is; de hogy a »triász gyűlésein és estélyein folyt a harcz a jövő szabadság reményében« : ez legalább is szónoki nagyítás. Yass Bertalan e felfogását azzal igazolja, hogy akkor az »újságoknak meg volt tiltva háborús híreket közleni«, s a triász mintegy közvetítő szerepet vitt. Az életrajzírónak ez az adata egészen hamis ; az újságok tele vannak háborús hírekkel, csakhogy azokat a bécsi lapokból egyszerűen lefordítják. A triász gyűlései pedig csupán barátságos eszmecserék voltak s nem valami rendezettebb értekezletek, minőket az irodalmi társaságok tartanak. A kor nyomasztó közszellemére nézve felhozza továbbá az általános részvétlenséget, az íróknak önmagukra való hagyatottságát, a mely minden igyekezetnek szárnyát szegte. Ez sok tekintetben igaz ; de az adatok, a melyekkel Yass Bertalan e felfogását magyarázza, nem állják ki a kritikát. »Kazinczy •—• olvassuk az életrajzban — csak jó barátoktól gyűjtött pénzen, Berzsenyi a Helmeczy ösztönzésére felbuzduló pesti seminarium 690 frt bankóján tudja közzétenni szerzeményeit.« Az igazság az, hogy Kazinczy bizony jobbára a sajátjából adogatja ki munkáit, mert azok a »jó barátok«, a kiktől pénzt gyűjthetne, nem igen mutatkoznak; Berzsenyi pedig önmaga is ki tudta volna adni ódáit, hanem a pesti triász meglepetést akart neki szerezni ; ő nem szorúlt a pesti seminarium növendékpapjainak segítségére, s mikor ennek hírét hallotta, először nem is akarta elfogadni s csupán jó bai'átai rábeszéléseinek engedett. Az életrajz folyamán máshol is találkozunk egy-egy téves adatból vont következtetéssel, a melyet az író önmaga is megjavít később. A munka elején Horvát István ifjúkori ideáljáról emlékezvén, azt mondja Yass Bertalan, hogy ez a leány »az volt, ki nélkül tán soha sem emelkedik Horvát a középszerűség fölé.« E felfogás önmagában is kétséget támaszt. Egy-egy költőnek az életére elhatározó lehet a szerelem hatalma, de már a tudóséra sokkal kevésbbé. Az író ki is javítja e felfogását, midőn arról szól, mit köszönhet Horvát István Révainak, a ki nélkül »talán soha sem lett volna a nemzeti eszmék oly törhetetlen harczosa.« Ebben már sokkal több igazság van, mint előbbi felfogásában. Később Kazinczyt Horvát Istvánnal 4* '
