Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Wass Bertalan: Horvát István életrajza. Ism. dr. Váczy János 47

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. mutatja be bősét előttünk a nélkül, bogy akár az emberről, akár az íróról lehetőleg .teljes képet nyerhetne az olvasó. Hasonlókép vagyunk az Ürményi-családdal való viszonyára nézve is ; egy-egy részt kikap belőle az életíró, majd aztán újra ismétli s néhány jellemző adattal megtoldja. Egyáltalán a szerkezet nem erős oldala a műnek, a mit legszembetűnőbb módon az akkori kor állapotának Horvát életére tett hatása s ennek felfogása éreztet. Az életrajzíró minduntalan belefog az akkori kor közszellemének ábrázolásába, de a kapcsolat fontosságát megértetni csak kevésszer tudja. Sokkal helyesebben jár el itt is az író, lia a szétszórt részleteket egy helyre tömöríti, midőn már Horvát István számottevő íróvá serdűl, s ekkor ügyekszik a kor politikai s irodalmi viszonyainak keretébe beleállítani őt az író. Óhatatlan s talán csak a legnagyobb íróknál kivétel, hogy a ki valamely kiváló politikai vagy irodalmi alak élettörténetével huzamosabban s behatóbban foglalkozik, egyben-másban túl ne becsülje hősének ilyen vagy olyan irányú szereplését. De minden életrajzirónak vigyáznia kell, hogy önkénytelenül nagyobb kegyelete szembetűnő túlzásba ne vigye. Yass Bertalan e részben eléggé megtartotta a józan ítélet kellő határait s csak egy pár helyen tévedt kisebb túlzásba. Például, midőn Horvát István iskoláit bevégzi, néhány irodalmi kísérlete kétségtelenül magára vonja az írók figyelmét, de hogy »kevéssel utóbb« már »Kazinczy mellett foglaljon el egyenrangú helyet« : ezt sem ő maga nem hitte, sem az olvasó el nem hiszi. Kazinczyval egyenrangú helyet nem is foglalt el sohasem ; de Nagy Lajosról és Mátyásról írt művével akkor az első történettudósok közé jutott, sőt határozottan az első lett nálunk. Csakhogy e között és a Kazinczy pályája között egy kis különbség még mindig megmarad ; ha más nem, legalább az. hogy Kazinczy ekkor még föltétlenül vezére a magyar íróknak, Horvát István pedig ilyen vezére nem lehetett a magyar tudósoknak, bár tehetségei és tanulmányai arra egészen képesítették volna. Különben az életrajzíró maga is tudja ezt, midőn a Révai és Verseghy közt kitört polémia hatásáról elmélkedik, a mely — szerinte — oly ellentéteket idézett elő a pesti irodalmi körök és a vidéki írók közt, hogy »utóbb hosszú időre Széphalom emelkedett az irányadó szerepre.« S hogy e polémia győzelmét Horvát 1806-ki munkája biztosította volna: szintén nem hihető. Biztosította az egész írói kar, a melynek legtehetségesebbjei. Kazinczyn kezdve, Révai zászlaja alá szegődtek. Kisfaludy Sándor költészetét sem azért méltányolta Horvát István, mivel »a romanticismus erejét és súlyát« fölismerte