Századok – 1896
Könyvismertetések és bírálatok - Xénophol: Histoire des Roumains. Ism. Kropf Lajos 554
555 TÖRTÉNETI IRODALOM. nemzetnek Erdélyre és más nemzetek elfogadnák monsieur Rambaud és barátai tanát, úgy csakhamar lángba borúina egész Európa és vértől piroslanék minden folyója és patakja. Ha példáúl a modern római államférfiak megmaszlagosodnának és nemcsak Nizzát, Szavoját és Korzikát követelnék a francziáktól, hanem az egész Galliát a Montes Pyrennaei-től föl a Fretum Gallicumig, Athénből pedig követelnék Messaliát a Rhone torkolatával : ily esetben monsieur Rambaud honfitársai nem köszönnék meg neki a ruméneknek tett szives szolgálatot. Ha pedig Angliában valaki egy nyilvános bankett alkalmával úgy nyilatkoznék, hogy jó volna a franczia liliomokat az angol állam czímerbe visszahelyezni, és visszahódítani Calaist és Normandiát, a grande nation fiai megpukkadnának a méregtől. Az oláhok eredetét illetőleg Rambaud azt tanácsolja az olvasónak hogy liigyjen Quinet Edgarnak ki még 1856-ban döntötte el a kérdést.1 ) J'y suis, j'y reste. Amit előtte vagy azóta firkáltak a tudósok vagy firkálandanak a jövőben, az neki mind ostobaság (toutes les sottises). Hoc vult, sic jubet professor, sit pro ratione voluntas sua. S ha még csak valami capacitas hirdetné ezt ex cathedra, de monsieur Rambaud ! Ne sutor ultra crepidam ! Ismerjük dolgozatait s nem tagadhatjuk el, hogy a francziák és oroszok leges-legujabb történetével sokat foglalkozott. Tudjuk azt is, hogy huszonöt év előtt irt egy-két munkát a X. századbeli görög birodalomról, Biborban-született Konstantinról és rokon tárgyakról, melyeknek elsejét meg is koszorúzta a franczia akadémia. Most is jelenik meg tőle mint társ-szerkesztőtől egy több kötetre tervezett világtörténelem. De az oláhok történetének terén kontár, uti figura docet, és a jelen »sottise« kivételével tudtommal eddig soha nem szólalt föl. Si tacuisses, philosophus mansisses, monsieur Rambaud ! Xénopolnak mint történetirónak munkálkodásának tudományos értékéről már Ítéletet ejtettek saját kollégái, Nadejde, Hasdeu és Densusianu, itélt már az oláh akadémia, tehát oly egyének és oly forum, kiket és melyet nem gyanúsíthatnak fajgyűlölettel és politikai elfogultsággal a Grande Roumanieféle álomképben ábrándozok tömegei, mint ahogyan folyvást gyanúsítják Hunfalvyt, Réthyt, és a magyar tudósokat egyáltalában. Az emiitettem oláh irók közül a két utóbbi véleménye szerint Xénopol hat kötetes munkáját a legnagyobb felületességgel irta meg, levéltárakban nem kutatott, nyelvismeretei ') Les Roumains. Bruxelles 1856. Oláh fordításban ís megjelent Temesvárott 1886-ban.