Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Pierling: La Russie et le de Saint-Siége. Ism. Kropf Lajos 556

556 TÖRTÉNETI IRODALOM. nincsenek s azért hiában is kutatna eredeti anyag után. Adatait másodkézből szerezte, kézikönyvekből kuporgatta össze, és meg nem rostálta. Gőzerővel dolgozott s azért a hat kötet elhamarkodottsággal lett megirva és kinyomtatva. Folyvást botlik a clironologiában és a szomszéd tartományok történetét csak felületesen ismeri. Amit pedig az oláhok eredetéről ír Xénopol, az Nadejde véleményében — mesebeszéd. Ezen hibái és hiányai miatt a román akadémia néhány év előtt megtagadta tőle az elismerést és nem Ítélte oda munkájának a pályadíjt, mely után pedig szerzője nagyon áhítozott. Munkájának a középkorra vonatkozó részletét, melynek réchautféját itt veszszük ismét, már régóta ismerte a franczia irodalom Les Roumains au moyen âge czím alatt és Densusianu véleményében e mű nem egyéb »Konjectural-Studium«-nál. Kíváncsisággal várjuk tehát, valljon Densusianura fogja-e a Revue historique bízni a jelen munka bírálatát, mert ő is, ha nem csalódom, a Revue munkatársai közé tartozik. Ez újabb franczia kiadással mindazonáltal jó szolgálatot tett Xénopol a történetírásnak. Fiatalabb erőink, kiknek az oláh nyelv nem tudása eddig akadályul szolgált, megtudhatják már most belőle, miféle pabulummal traktálja Xénopol olvasóit s módot nyújt nekik kiporolni a szerző szűrét kedvük teltéig. Könyvére elmondhatjuk egy Írónkkal, hogy czime Dacia, tartalma mendacia. KROPF LAJOS. Le P. Pierling, S. J. La Russie et le Saint-Siège. Études Diplomatiques. 8-rét. Első kötet. XXXII. és 464. 11. Bessarionnak réznyomatú arczképével. Paris, Librairie Pion 1896. — Ara 71/2 frank. A szentpétervári születésű Pierling Pál, jezsuita atyától egy újabb munkának első kötete hagyta el a sajtót kedvencz thémájáról a szent-szék viszonyáról a szlávokhoz általában és különösen Oroszországhoz és a lengyel királysághoz. Szerző a bevezetésben röviden ecseteli a pápák sikertelen törekvéseit a XIII. század óta, egyfelől hogy a keleti egyházat a nyugatival egyesítsék, s másfelől hogy a különböző keresztény fejedelmekkel és népekkel elfelejtessék egymással való viszálkodásaikat oly czélból, hogy egyesült erővel a közös ellenség, a félhold, ellen fordítsák fegyvereiket. Szegény magyar hazánknak vértől ázott földje és egész története tanúk arra nézve, hogy mily sikertelenek voltak a szent-széknek a török terjeszkedés ellen intézett erőlködései ; a Grindelwaldban nemrég tartott konferenczia eddig elért eredménye pedig nem nyújt igen vérmes reményeket arra nézve sem, hogy a nyugoti kereszténység