Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Xénophol: Histoire des Roumains. Ism. Kropf Lajos 554

554 TÖRTÉNETI IRODALOM. tárban őrzött peraktákból a per nem egy homályos részletére sikerült világosságot derítene. Hasonló czéljok van a műben előforduló genealógiai tábláknak. Mindez s ehhez még a jó magyaros stilus, világos, szabatos előadás együttvéve okozzák, hogy Komáromy műve nemcsak történeti becsű mű, de igen érdekes olvasmány is, mely szélesebb körben méltán tarthat érdeklődésre számot. D. L. Histoire des Roumains de la Dacie Trajane depuis les origines jusqu'à l'union des principautés en 1859 par A.—D. Xénopol, professeur à l'université de Jassy, membre de l'Académie Eoumaine. Avec une préface par Alfred Eambaud professeur à la faculté des lettres de Paris. 8.-rét. Első kötet (Kr. е. 513— 1633) XXXVI. és 488 И. — Második kötet (1633—1859.) 612 11. Térképekkel. Paris. Ernest Leroux 1896. Nincs szándékomban baglyokat vinni Athénbe, vagy kőszenet szállítani Newcastleba s azért nem sok szót fogok pazarolni Xénopol munkájára jelen folyóirat hasábjain. A magyar történetírót azonban érdekelni fogja a hir, hogy szerző hat kötetre rúgó Istoria Rominilor d inDacia-]á,t most francziáúl adta ki rövidítve két diszes vaskos kötetben. A párisi Bevue Historique, melynek Xénopol munkatársa, máris figyelmeztette olvasóit e »fontos« munka megjelenésére, bírálatot azonban csak későbbre ígér. A franczia kiadáshoz előszót Alfred Rambaud irt. ki — a történettudomány ürügye alatt politizál és agitál az »Irredenta Rumania« szent ügyében. Hivatkozik Gradisteanu rumén szenátornak egy Károly király jelenlétében 1878-ban (?) elmondott toastjára, melyben az figyelmeztette ő fölségét, hogy királyi koronájából még néhány gyöngy hiányzik, t. i. a magyar Bánát, az osztrák Bukovina és a szép Erdély. Besszarábiáról nem szólt semmit, mert vagy meg volt még, vagy pedig Oroszországot nem merte megsérteni. Veszedelmes tant hirdetnek monsieur le professeur és barátai ! Mert, tegyük föl egy pillanatra, hogy a rumén tudósoknak csakugyan sikerülne áthidalni azt az óriási tátongó ürt, mely báró Hurmuzaki, dr. Gaster és Nadejde tanár szerint — hogy nem-oláh irókat ne emiitsek — a vén trajánusi Dacia egykorú lakóit a ruménektől elválasztja, és bebizonyítani, hogy az utóbbiak az előbbieknek maradékai, úgy föladatuk még korán sincs befejezve, mert ki kell forgatniok még a nemzetközi jog egy fontos alaptételét is. Azonfelül még körmükre is éghet az új elmélet. Ha t. i. még egy évezredre terjedő occupatio sem ad tulajdonjogot a magyar