Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Komáromy András: A borosjenei Tisza-család ősei. Ism. D. L. 551

552 TÖRTÉNETI IRODALOM. vármegyei Boros-Jenőn, hol a későbbi Tiszák szerepelnek, hanem Pilis vármegyében. 1327-ben Tiszay Pál Csongrádvármegye szolgabírája, 1341-ben Tisza Jakab fiai Biharvármegyében Siivegden birtokosok. Itt aztán hosszú időre megszűnnek a különben is gyér adatok, egész a XVI. századig. Ekkor kap czímeres nemességet 1578. apr. 12-én Rudolf királytól Tisza Tamás feleségével Orsolyával, gyermekeivel, Mihálylyal, Katával és Ilonával és László nevű testvérével egyetemben, hű szolgálataiért, mert — mint maga mondja — vére hullásával, tagja szakadásával szolgálta ő felségét, rabságot szenvedett s nagy summa pénzen kellett kiváltani. Ez a czímer (zöld mezőben ágaskodó farkas és hold) teljesen elütő a ma ismert czímertől. Tisza Tamásról még csak annyit tudunk, hogy Szatmáron háza, szőlője s földje volt. Gyermekei sorsát pedig teljes homály födi. Mindezek a Tiszák lehetnek a mai borosjenei Tiszacsalád ősei, de összekötő genealógiai kapocs hijján minden kétséget kizárólag legelső ősnek Komáromy még mindig azt a Tisza Györgyöt (Georgius literátus Tisza Makainus de Boros-Jenő) tartja, a ki feleségével s két sógorával együtt 1636.jun. 21-én I. Rákóczy György fejedelemtől Arad, Csanád és Temesvármegyében a török hódoltsághoz tartozó vidékeken tizennégy falut és pusztát nyert adományba. Egy leánya volt s azt Csulay György erdélyi ref. püspökhöz adta nőül s egy fia, Tisza István, a ki birtokszerzései és ügyes gazdálkodása, valamint politikai szereplése és Várad védelménél kitüntetett vitézsége által először emelte ki a Tisza nevet a közrendű nemesek sorából. Már az maga nehéz feladat volt megőrizni azon birtokokat, melyeket Tisza György szerzett a török zaklatásnak folyton kitett területen. Tisza István pedig ezzel nem érte be, többet is vásárolt hozzá. Olcsó volt a birtok, a ki tehette, szívesen túladott rajta, hiszen a termést, a hasznot úgyis a török vette el. Tiszát ez nem riasztotta vissza, beiktattatta magát azokba s remélte, hogy valamikor majd csak tényleges birtokába jut. Boros-Jenőben lakott s onnan intézte ügyeit. Közhivatalt is vállalt 1649-ben Zarándvármegye szolgabírája, 1651-ben országgyűlési követe, majd alispánja lett. Ambiczióját ez nem elégítette ki s e tekintetben helyzete különben is kedvező volt, meghitt barátja Szalárdy és sógora, Csulay püspök az erdélyi fejedelmi udvarnál befolyásos emberek voltak, s czélja elérésében hathatósan támogatták. Igy történt, hogy mikor II. Rákóczy György elhatározta magát arra, hogy meg-