Századok – 1896
Értekezések - TÉGLÁS GÁBOR: Az Al-Duna felső zuhatagjainak szerepe a rómaiak történetében Trajánus felléptéig 505
A RÓMAIAK TÖRTÉNETÉBEN TRAJANUS FELLÊPTEIG. 515 Aponius !) helytartóban emberükre akadtak, a ki keményen viszszaverte vakmerő támadásukat. Ez a fegyverszerencse annyira megpúhította a Duna-Tiszaközén lakozott jazygokat, hogy a mikor M. Apouius2 ) legátus is eltávozóban volt, segítségüket önkényt felajánlották s a helytartó kezesek vételével biztosítá szövetségüket. Hanem a dákokat ez sem zsibbasztliatá el s azok most sem mulaszták el kihasználni a helyőrség megapadását s Mucianus legátus3) a VII. légióval alig vala képes Moesiát a teljes pusztulástól megvédelmezni. Alig szabadúlt meg a szerencsétlen tartomány a dákok rablásaitól, már — mintha csak kiosztották volna a szerepeket — a sarmaták törtek Moesiára s Fonteius Agrippât seregestől felkonczolták. A cremonai császárválasztó háborúból visszatérő Rubrias Gallus helytartónak csak nagy erőfeszítés árán sikerűit a behelyezkedett sarmatákat kiverni s hadvezéri ügyességének a rablott zsákmány visszaszerzése is sikerűit. És Vespasianus a történteken okúivá — ha sereg szaporításra nem is telt a birodalmi pénztárból — legalább a mozgósítási terv javításával s a parancsnoksági székhelyeknek a veszedelem tűzpontjaihoz közelebb tolatásával próbálta a dunántúli népek kalandozásait és örökös ellenségeskedéseit megfékezni. Idáig Spalato: Pettau-Belgrad képezte az éjszaki határvédelem alapját ; ő azonban a Dunáig tolta elé a helyőrségi főhadiszállásokat. A judaeai harcztérről 71-ben Pannoniába vezényelt legio XV. Appollinaris a mai Magyarország nyugati határán Petronell és Deutsch-Altenburgnál Carnuntumban, a legio XIII. Germina Paetovio helyett szintén a dunaparti Vindobonaban (Bécs) a markomann quad törzsekkel szemben helyezkedett el, hogy azoknak a dákokkal való gyors csatlakozását megakadályozzák. A mai Belgrádból (Singidunum) és Kosztolaczból (Veminaceum) a legio VII. Claudia arczéle egyenesen Dáczia ellen fordúlt. Ezzel a Julius Caesar határrendezési tervei is megvalósúltak s a birodalom katonai és politikai határvonala a Dunához alkalmazkodott. Vespasianus a felperzselt, elnéptelenített Moesiában is talált elég tennivalót s a dákok rendes taktikája szerint első sorban járhatatlanná tett parti út kitatarozásával az őrjáratok rendes közlekedését és szolgálati kapcsolatát sietett biztosítni. Ebbeli gondosságának egyik kevés szavú, de annál többet sejtető bizonyítékát képezi az az erősen lekoptatott sziklatábla, melyet a Gospodin szirt szerb halásztanya tűzhelye ') Josephus Flav., Bell. Jud. és Tacitus História II. 83. 1. I. 79. a) Tacitus, História III. 5. 3) Tacitus, História III. 46.
