Századok – 1896
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Presbyter Diocleas krónikájának magyar vonatkozásai 485
502 TIIALLÓCZY LAJOS. Az elbeszélés vázlatából kitűnik, liogy az egy alapszövegből indúl ki, a horvát pedig az újabb, formásabb s költői színezésben gazdagabb. Ciaslav (Seislav), ha Konstantin Porphyrogenneta » Tqtsodlctßov«-jávai (cap. XXXII.) egyezik, kétségtelen történéti személy, a ki a szerbeket felszabadítá a bolgárok járma alól s görög fennhatóság alá helyezte Szerbiát.1) Uralkodott vagy 931—959.,2 ) vagy 933 —962-ig. A bíboros császár azonban nem említi a magyarok hadjáratát, s ha csakugyan megtörtént ez az összetűzés, akkor csak a császár halála 959 után történhetett, ezért teszik az évet 960—2 közé azok, kik e hadjáratot, jobban mondva epizódot tényleg a diokleai pap részleteinek megfelelően megtörténtnek tartják. Vannak olyanok, a kik már csak azért is elfogadják, mert a macsói bánság, illetőleg akkor a mai Szerbia nyugati felének a Szerémségnek, Szerbiához tartozását vélik vele bizonyíthatni. Nézetünk szerint ezt az adatot ugyanabból a szempontból kell vizsgálnunk, mint a diokleai krónikának egyéb magyar vonatkozásait, azzal a különbséggel, hogy ez a hely a mondának szerkezetét tisztán tünteti elénk. Mintha csak hallanók a guszlár (hegedős) énekét, a mint az atyjával tiszteletlenül bánó Ciaslávnak a méltó büntetését mondja el a hallgatóknak. A szökött pásztor hősiessége, azután a baromordító legelő magyarázata, mert a lekaszabolt magyarok visítottak, a jutalom, a magyar asszony vitézi felgerjedése és Ciaslav megbűnhödése, a mint keserves halállal lakoltatja a bosszúálló hitves, A feljegyző krónikás azután, — a ki pap lehetett — oda illeszti még a 7-ik zsoltár szavait. Mondával van tehát dolgunk, mely a szerbek és a szomszédos bosnyák területen élő népek között élt. Ilyen mondák s a vitézi tettekről szóló énekek a magyarság közt is virágzottak, sajnos: elvesztek. Történeti magvok azonban az efféle mondáknak mindig van, olykor sikerűi a bizonyítás, a legtöbb esetben azonban be kell érnünk a valószínűséggel. Tény, hogy 958-tól kezdve a magyarság sűrű becsapásokat intéz a keleti birodalomba s Konstantinápolyig is elkalandoznak a csapataik, mint Simeon Magisternél3) és Theophanesnél4 ) olvassuk. ') Jirecek i. m. 173 ; Szrecskovics, Hcropyja срискога народа I. 189 — 194 és egy külön értekezése. a) Kambaud, L'empire grec au dixième siècle Paris, 1870. 463. 3) Bonni kiad. 756. 1. <) U. о. 462—3. 1.
