Századok – 1896
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Presbyter Diocleas krónikájának magyar vonatkozásai 485
PRESBYTER DIOCLEAS KRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI. 491 nem ismerjük sem a Lucius használta szövegét, sem egyéb változatát, mert a vatikáni könytárban 7019. sz. a. őrzött codexben *) Marcus Marulus latin fordítása foglaltatik, melyről később lesz szó. Kétségtelen azonban, hogy Dalmácziában a diokleai pap krónikás összeállításának több példánya volt ismeretes. Tudjuk ezt abból, mert Mauro Orbini Pesaroban 1601-ben »II regno degli Slavi« czímű munkájában (206—239) olaszra fordítva kiadta e krónikát, s Lucius munkájában megjegyzi, hogy »non usquequaque cum originali conveniens.« Ez igaz, mert Orbini igazgatott rajta, de szövege nagyjában megegyezik a Luciuséval. Azonban ismerték a krónikát már a XVI. század elején is. Tubero Lajos Commentarjai V. köt. §. IV. (a Schwandtner fol. kiad. III. köt.) Raguzárói úja: »sequens inprimis Diocleatem auctorem, qui incolumi adhuc Dioclea nobili Dalmatiae urbe, slavorum res, excidiumque Epidauri et originem Ragusanae urbis commemoravit.« Azonban — bármennyire kutattuk is Paduában, a hová állítólag Orbini kéziratai kerültek, s Rómában, valamint Dalmácziában a forrásokat — a Lucius kiadta szövegen kívül egyéb textusra nem akadtunk, régibb annál nincs. Abból nyomatta ki újabban dr. Crncic Iván a római illyr collegium kanonoktagja.2) >) Fraknói Vilmos volt szíves Kómában e kéziratot megnézni. Azt irja : »A vatikáni könyvtár 7019. számú codexét az élén álló irat tanúsága szerint Lucius ajándékozta a könyvtárnak. («Kómái útja alkalmával (t. i. Lucius) vitte el magával ezt a krónikát, együtt az ő latin bevezetésével, s együtt Tamás spalatoi esperes salonai története másolatával s több történeti adattal. A mikor Kómában meghalt, mindezen kéziratok, nem tudni hogyan, a vatikáni könyvtárba kerültek, a hol máig 7019. sz. a. őrzik.« Igy ír a kézirat provenientiájáról Kukuljevid I. az Arkiv za povSstnicu jugoslavensku I. köt. — Zágráb 1851. —• 1. lapján a »Krónika hrvatska iz XII. véka« cz. közleményben.) Erre ad felvilágosítást Fraknói tudósításának bevezető passusa. Öt darabot tartalmaz : Fol. 1 — 81. Tamás esperes munkájának XIII. vagy XIV. századbeli kéziratát. (Kacki 1895. kiadásában 6525. sz. a, állít egy vatikáni kódexet, melyből Tamás krónikáját kiadta.) Fol. 82 — 95. A diokleai pap krónikáját latin fordításban, melynek kéziratát részben Lucius, részben még Marulus (Maruliö) irta. Fol. 96—102. Dalmatiai feliratok. Fol. 103 —123. A diokleai pap krónikáját az eredeti szláv nyelven, melynek kézirata a XVI. vagy XVII. századra vall. (Itt nem a diokleai pap krónikájának eredeti szláv szövegéről, hanem, mint látni fogjuk, Kaletié másolatáról van szó 1546-ból.) s) Popa Dukljanina lëtopis po latinsku i toga nekoliko i jos nesto po hrvatsku, po prepisu popa Jerolima Kaletiéa. U Kraljevici (Porto-Ké) 1874. XXVI f 59. 11. Schwandtner folio kiadásában III. 476-509. 1. adta