Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Coquelle; P.: Histoire de Monténégro et de la Bosnie depuis les origines. Ism. Kropf Lajos 465

465 TÖRTÉNETI IRODALOM. minden követelményeknek teljesen megfelel. A könyv terjedelme (126 lap 124 §) olyan, hogy heti két óra mellett is elvégezhető, annál is inkább, mert az ifjaknak világtörténelmi ismeretei segítségül szolgálnak. x. Y. Histoire de Monténégro et de la Bosnie depuis les Origines par P. Coquelle. — Paris, Ernest Leroux 1895. VI. és 492 11. 8-rét. Egy mappával és genealógiai táblával. Szerző már előbb írt egy gyarló kis könyvet Le Royaume de Serbie czím alatt, melynek második kiadása Parisban 1894-ben jelent meg és Sándor Szerbia királyának volt ajánlva. Történetírási szempontból e könyvnek absolute semmi értéke sincs, de megírásának volt eredménye mégis annyiban, hogy szerzője számára, ki úgy látszik renjel-vadász, megszerezte egy portugál ordo mellé Szent-Száva rendjelét. E sikertől fölbátorítva Monsieur Coquelle megírta ezután Montenegro történetét és ezt most Miklós fejedelemnek ajánlotta, Reméljük, hogy ép oly szerencsés eredménye lesz ezen ajánlásnak is mint az előbbinek, és hogy a siker további babérok és rendjelek aratására fogja sarkalni szerzőt, kiből időfolytán — még történetíró is lehet. Jelen munkája bizonyos tekintetben lényeges haladást mutat ; mert míg pl. Szerbia történetében csupán egyetlen egy forrás idézetet találunk (Figuier Les races humaines), jelen munkájában elég sűrűen akadunk idézetekre s mindaddig, míg jobban át nem nézzük lapjait, futólagos átlapozásnál imponál a szerző forrás és nyelv ismereteivel. De az illusio nem tart sokáig. Szerző állítása szerint a dél-szlávok történelme nem volna teljes, ha a bosnyákok történetét elhanyagolná, s azért, miután könyvének első részében elbeszélte Montenegro középkori történetét (900-tól 1516-ig), a második részben valami 90 lapot szentel Bosznia középkori történelmének (955-től 1526-ig), melyben idéz mintegy 25 különféle forrást és szerzőt Bíborban született Konsztantintól a jelenkorig. Legtöbbjük (mintegy 22-en) csak egyszer, kétszer vagy háromszor vannak idézve és kivételt csak Miklósich Monumenta Serbica-i, Theiner és Kl aies képeznek, kiket gyakrabban idéz, t. i. a Monumenta-kat 13-szor, Theiner magyar és dél-szláv gyűjteményeit összesen 10-szer és Klaics-ot 6-szor. Élek azonban a gyanúpörrel, hogy szerzőnk Klaics könyvének Bojnicsics eszközölte német fordításán kivül más forrást nem látott, mert idézetei mind megvannak Bojnicsicsnál és nincs talán egyetlen egy idézet sem a franczia könyvben a Bosznia történetét tárgyaló részben, mely nem