Századok – 1896
Tárcza; Önálló czikkek - Zsatkovics Kálmán: Viszonválasz a Pór Antal ur válaszára 375
376 TÁliCZA. hogy Ígérete daczára maradjon meg az ősi hitben. Hogy pedig ez ősi hit nem is pogány volt. bizonyítja azt egy hazai krónika, mely a fenti dolgok előadása után panaszosan említi, hogy Skirgájló tovább is »male christiauo« maradt.1) Midőn Jagelló elfoglalta a nagy-fejedelmi széket, csakhamar viszály tört ki közte és Keistut nevű nagybátyja közt. Mielőtt kardra került volna a dolog, Jagelló álorvul elfogatta Keistutot Tibold nevű fiával együtt. Keistut orgyilkosok keze alatt halt el. míg Tiboldnak sikerűit börtönéből a német lovagrendhez menekülni.2 ) Hogy a rendet a Jagelló elieni háborúra annál könnyebben megnyerhesse, még ugyanazon évben, t. i. 1382-ben az ősi pogány vallásról a latin kereszténységre tért át és a keresztségben Konrád nevet nyert. A Tibold-Konrád ösztönzésére a német rend hadat indított Jagelló ellen, de ez, — a harcz változó esélyei közt, — arra a meggyőződésre jutott, hogy terveit csak ügy hajthatja végre délen és keleten, ha nyugati szomszédaival, a renddel békét köt. Tudva azonban azt, hogy míg Tibold-Konrád a rend segélyére szorul, addig a renddel békét nem köthet, — nagy Ígéretekkel rábírta Tibold-Konrádot, hogy ez atyai örökségének visszanyerése fejében elhagyta a rendet, kibékült Jagellóval, sőt kibékülésének őszinteségét bebizonyítandó, 1384-ben felvette a görög kereszténységet régi Tibold neve alatt. Ugyanazon Tibold-Konrád 1386 február 14-én visszatért a latin egyházba és a keresztségben Sándor nevet nyert.3 ) Mivel pedig maga a budai krónika is azt mondja,4 ) hogy Jagelló a Hedvig, s illetve a lengyel korona kedvéért csak »ad fidem catholicam« ment át, — azt hiszem, hogy a Jagello-féle oklevélbe nemcsak nem lehetetlen, de föltétlenül szükséges is belebetűzni azt, hogy ő és testvérei 1386 február 14. előtt görög szertartású keresztények voltak, — és hogy egy, az ezen oklevélben dűlt betűkkel szedett sorok valódi értelmét csak ugy kapjuk meg, ha a nondum baptisatis szavak után ezt is gondoljuk »secundum ritum ecclesiae romanae«, valamint e szavak után : »usque nunc minime obtinere valuerunt« lioi-zá tesszük : »ut ad ecclesiam romanam eum perducant.« Különben maga az oklevél sem mondja, — amint nem is mondhatta, bogy Jagelló »fidem Christi« vagy »religionem christianam desiderat amplexari,« hanem csak »fidem catholicam sanctae ecclesiae romanae«, — ami pedig nem egy dolog. Igaz, hogy a fentebb előadott dolgok ellentmondani látsza') Sasinek i. m. ] 4. 1. 2) Y. Antonovics D., Ilovajnak »Fortorija Yelikobo Komjáriszter Litroszloki«. Tarnopol, 1637. 125. 1. 3) Sasinek i. m. 17. 1. 4) Sasineknél i. m. 6. 1.
