Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története. Ism. Acsády Ignácz 346

TÖRTÉNETI IRODALOM. 347 szellemben és .eszközökkel, minő védszervezettel tették bódításaikat vagy állottak ellent más hódító népek támadásainak. Mind e nagyérdekű és' fontosságú mozzanatokat megvilágítani •czélja Bárczay Oszkár két kötetes művének, mely az Akadémia könyvkiadó vállalatában számos rajzzal díszítve jelent meg. A tárgy tehát aktuális, tanúságos s Bárczay könyvében egy •darab világtörténet, valami harmadfélezer év különböző nemzeteinek védszervezete elevenedik meg az olvasó előtt. Szerző rövid bevezetés után. mely a hadügy jelentőségét, alapfogalmait s legelső alakulását röviden vázolja, annál bővebben, behatóan, nagyobb részt világosan s a lényeges mozzanatok kidomborításával adja elő a régi Görögország klasszikus népeinek hadügyét. Ismerteti a honvédelem szervezetét, annak alakulását és működését békében, valamint háborúban s mind azt, я mi vele összefügg. Itt természetesen a legfontosabb kérdések -azok, hogyan egészíttetett ki a véderő, tagjai minő anyagi •ellátásban részesültek, hogyan voltak fölfegyverezve, minő technikai segédeszközökkel rendelkeztek hadi gépek, ostromszerek alakjában czéljaik elérésére, minő módon szerepeltek a várak •és erődítési rendszerek a terület védelmében, avagy támadó műveletek, külső kirohanások támaszpoutjaképen, minő módon folyt a várvivás s általában minő más tényezőket és segédeszközöket használhatott a haderő, hogy feladatait a gyakorlatban mentül nyomatékosabban megoldja. Görögország után az ó-kor legnagyszerűbb hódító államának, Rómának hadügye következik, ép oly bőven, sokszor másodrendű, kisebbszerű részletekre is kiterjedve s mint Görögországnál. itten is sokféle tisztán hadtörténelmi kitérésekkel tarkítva. A harmadik fejezet az ó-korból a középkorba vezet át bennünket. Kelták, gallok, bizáncziak, gótok, arabok, frankok és noranannok gyors egymásutánban vonulnak el előttünk, s szerző itt már rövidebben, csak a legjellemzőbb fővonásokban körvonalozza e különféle népek hadügyi viszonyait, harczmodorát és liarczi eszközeit. A negyedik fejezet a tulajdonképeni középkort, a lőfegyverek általános elterjedéseig menő időszakot, a hűbériség korát, a lovagvilágot öleli föl. E korszakban azonban már a zsoldosság, a bérkatonaság is nagyban szerepel s szerző egy hosszú fejezetben tárgyalja az akkori kiváló európai s a velők gyakoribb hadi érintkezésben álló ázsiai és afrikai népek hadügyének és hadviselésének legfőbb mozzanatait. Az •ötödik fejezet a lőfegyverek korát, az állandó hadseregek idejét ismerteti a jelen századig. Végül az utolsó kizárólag a magyarok lndügyének van szentelve. Ez a legterjedelmesebb rész, liisz a magyar olvasót épen saját nemzetének hadszervezete s a