Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István levelei szülőihez. Ism. dr. Váczy János 342

TÖRTÉNETI IRODALOM. 345 edzett katona vakmerőségével s a világfi ezerféle szórakozásával, de mennyire egy gyökérből sarjad vallási áhitatával, a hivő keresztény buzgóságával. E nemzetséges jellemvonást bizonyára csak erősítik azok az összeütköző érdek-harczok, a melybe Széchenyi a szülői háztól egyenesen került. Jellemének még egy másik vonását is többféle adat világosítja meg.. Gyakorlati érzéke hamar talál tért, a hol érvényesülhet. Összefügg ez kitartásával, türelmetlen erélyével, a mely a legszorongatóbb körülmények közt is a megoldást kutatja s az életsors különböző változataiba is beletalálja magát. Világoson eleinte panaszkodik a rossz szállásra, de csakhamar segít helyzetén. Aradmegye bortermő vidékeit a leendő nagy nemzetgazda szemével vizsgálja s annyira érdeklődik gazdaságunk ez egyik legfontosabb ága iránt, hogy egy darab" elhagyatott földet vesz magának Magyarádon, a melyet majd ménesi szőlővel fog beültetni, s már számítani kezdi, hogy milyen jövedelemre számíthat a jövőben. Hatalmas táplálékot nyer gyakorlati érzéke, midőn Angolországban megfordul ; a világhírű angol lóvásárokon és versenyeken lovakat vesz nemcsak használatra, hanem nyereségre is. Az angolok gyakorlati jellemvonásának tartós szemlélete nem teszi lelketlen utánzóvá ; vizsgálja, mit és mennyiben hasznos más nemzet fiának tőlük tanulni. Idejét a legjobban felosztja ; a lóversenyek és gyártelepek tanulmányozása mellett a költészet remekeit is mohón élvezi, néha napokig szobájában marad, Shaksperet olvassa, hogy szelleme költői szépségekben gyönyörködjék. Mint mondja, sok mindenfélében tökéletesíteni akarja magát, hogy idővel szolgálatára lehessen hazájának. E sejtelem lassanként mind határozottabb alakot ölt. Eleinte mint katona, csak szigorú kötelességérzetből vállalkozik az érintett nagy feladatokra, de »a király és haza« iránti hűség újabb ösztönt ád ifjú lelkének. Majd az emberiség jólétének s boldogságának eszméje lebeg előtte mint végczél, a melynek elérése — megvallja — rendkívüli munka, a mely sok derék vitéz vérébe kerül. De egyszersmind nem tartózkodik kimondani, hogy ő egyedül csak abban a reményben él. hogy magát minden tekintetben alkalmassá tegye saját hazájának szolgálni. E szempont aztán uralkodóvá lesz egész életén, e szerint ápolja a test és lélek összhangját ; mert érzi, hogy egy bizonyos rendszernek kell kalauzolni az embert minden tettében. Ezért ügyekszik tapasztalatokat szerezni, mert véteknek tart csak egy napot is hasznos munka nélkül eltölteni. Bármerre veti is sorsa, Párisba, Londonba, Athénbe : mindenütt felébred honvágya, s élénk szinekkel rajzolgatja