Századok – 1896

Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - I. közl. 293

AZ 1807-IK ÉVI MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS. 309 felül gazdag és független volt. és így igazi példányképe lehetett a magyar köznemesnek, ki szívósan ragaszkodott ősei erkölcseihez. Daczolva a kor divatos áramlatával, leányait nem neveltette franczia nők által, mert, mint monda, nem városi kisasszonyokat, hanem nemes asszonyokat akar belőlük csinálni. A régi állapotok változatlan fenntartására irányuló törekvése a nemzet függetlenségének leglelkesebb védőjévé tevé, anélkül azonban, hogy a Habsburg-háztól való elszakadásra tört volna. Mint nz angol alkotmány rajongó híve, egy pillanatra sem akart attól az elvtől eltérni, hogy a kormány az ujonczok megajánlása és a pénzsegélyek megszavazása tekintetében a rendek mindenkori hozzájárulásától függjön. Neki tulajdoníták azt a törekvést is, hogy polgártársait mindig a külső viszonyok figyelembe vételére és arra inté, hogy határozataikat azok érett, önálló mérlegelése, ne pedig a kormány kívánsága szerint irányozzák. Ezért látszott az ő magatartása felségárulással határosnak mindazok előtt, kik Magyarországban a királyi hatalom megerősítésének leküzdhetetlen akadályát látták, mely miatt, szerintük. Ferencz császárnak Vayt már régen a bünfenyítő bíróság elé kellett volna állítani. De a szigorú, durva jellemű férfiúhoz, kinek tekintélye előtt mindenki meghajolt, senki sem mert közeledni. És valamint 1807-ben, azonképen az 1811/12-iki országgyűlésen is ő játszotta Dessewffy József gróf mellett a legkiválóbb szerepet. SZÁZADOK. 1896. IV. FŐZET. 21