Századok – 1896
Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - I. közl. 293
308 WERTHEIMER EDE. pére utalják.1 ) A nemzet örök háláját biztosítá ő magának azzal a lelkes buzgalommal, melylyel a magyar nyelv érdekében síkra szállott. De az, ki az 1807-iki országgyűlés szellemi irányát megszabta, ki a jelszót kiadta és aki után a többiek igazodtak, nem ő, hanem Yay József udvari tanácsos volt.2) »0« — így emlékezik meg róla Leurs, aki őt egyúttal az ország és rendek legnevezetesebb emberének nevezi — »az 1790/91-ben vadon és szétszórtan lobogó tűzet, mely gondos élesztés nélkül ki is hamvadott volna, egy tűzhelyen egyesíté és az egységes gyújtó pontot ugy tudá éleszteni, hogy az nemcsak saját belső erejéből tartja fenn magát, hanem folyvást terjed ós az egész államépületet fölemésztéssel fenyegeti.«3) Készségesen meg is hajolt Nagy Pál az ő szellemi fölénye előtt. Egy kerületi ülés alkalmával összekocczantak. Midőn Yay, szokott sajátos rövidségével, véleményét megmondá, anélkül hogy ezt megokolta és Nagy Pál ellentétes nézetét figyelembe részesítette volna, utóbbi megütközve kiáltott föl : »A kötetek jogai egyenlők és az a delfii jósdaszerü hang oly önhittségre vall, mely neki nem imponál és őt véleményétől elhárítani sem fogja.« Nyugodtan feleié Vay, hogy ő is egyetért ezzel az alapelvvel, oly okokra alapította előadott nézetét, melyeket nem tanácsos nyilvánosan kifejteni. Kész azonban azokat mindazokkal megismertetni, kik látogatásukkal megtisztelik, és meg van győződve, hogy, okai meghallgatása után, mindenki vele fog tartani. Tényleg sikerült is neki Nagy Pál elismerését kivívnia, aki kartársa által meggyőzetve, barátai előtt ki is jelenté, hogy csakis a Yay javasolta titkos tanácskozási mód képes az egyeduralom sajátját képező titkolódzás előnyeit ellensúlyozni és hogy minden nagyszámú gyülekezet veszve van és jogaiból kiforgattatik a kormány elleni küzdelemben, hacsak a jelzett módszert nem követi. Ha tehát a külvilág, elragadó szónoklatainál fogva, Nagy Pált tartotta volna is az országgyűlés legkimagaslóbb tagjának, a beavatottak jól tudák, hogy a rendeket Yay irányozza és vezeti. Yay ugyan nem állott nagy szónok hírében, de logikus bizonyítása mindenkire ellenállhatatlan hatást gyakorolt. Emellett sokoldalú műveltséggel és az ország törvényeinek és szokásainak beható ismeretével bírt, mely utóbbira hivataloskodása alatt folytatott kitartó munkásságával tett szert. Mindezeken ') Leurs, 1811. В. M. Jelentés, Pest 1807 okt. 24. В. M. »Dieser Mann (Vay) hat sehr viel Einsicht, übersieht alle übrigen, ist aber auch um so gefährlicher und gegen unsern aflerh. Hof sehr undankbar.« 3) Leurs. 1811.
