Századok – 1896

Értekezések - WERTHEIMER EDE: az 1807-ik évi magyar országgyűlés - I. közl. 293

AZ 1807-IK ÉVI MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS. 305 arra használhassák föl, hogy általuk a közvéleményt az udvarra nézve kedvezőbb nézetre bírják. Az a férfin, ki ilyen nézeteket hangoztatott, Armbruster udvari titkár, az udvari rendészeti hivatal egyik legműveltebb és legkiválóbb hivatalnoka volt. »Aki« — így szól ő főnöke Sumeraw báróhoz beterjesztett javaslatában — »az irodalom állapotát ismeri, az jól tudja, hogy a némileg nevesebb nemzeti írók sehol sem gyakorolnak a művelt és félművelt néposztályok gondolkozásmódjára oly nagy befolyást, mint Magyarországon. De sehol sem létezik olyan esprit de corps az írók között, mint a magyaroknál. Míg a többi tartományokban az irodalom oltárán áldozó emberek egymást üldözik, lerántják, rágalmazzák, addig a magyar írók bizonyos láthatatlan egyházat alkotnak, melynek tagjai, akár otthon, akár pedig külföldön éljenek, az egésznek és minden egyesnek dicsőségéről mint közjavukról gondoskodnak és saját, valamint a haza. ügyei érdekében, a közvéleményt megnyerik és fentartják. Ok — igy folytatja Armbruster — egymással állandó levélváltásban állanak és az irodalom őnáluk karöltve jár a politikával. Befolyásuk van Németország legérdekesebb folyóirataira, és ritkán történik valami jó vagy (szerintük) nem jó Magyarországon, mely azokban szóvá nem tétetnék, amiben a Németországban állandóan lakó avagy ott tanuló magyarok mindig készségesen segédkeznek. Ebből a forrásból kerül ki oly sok félig való vagy elcsürt-csavart jegyzék, melyek nyilvánosságra jutása a belföldre is visszahat és gyakran kellemetlen hatásokkal jár.«1) E »hangadó osztály« kiválóbb tagjait akarja Armbruster, irodalmi levelezés ürügye alatt magához vonzani, amire nézve megfelelő eszköznek látta az általa tervbe vett »Ostereichische Blätter« alapítását, mely mint »Vaterländische Blätter« később csakugyan megjelent és Ausztria egyik legtartalmasabb folyóiratává nőtte ki magát. Dicséret, kitüntetés, hízelgés és egy kis megvesztegetés segélyével remélte ő az írókat czéljaira fölhasználhatni.2) Első sorban Schedius tanárra3

) gondolt, kit szerinte, egy császári elismerő irat kíséretében egy arany doliányszelenczével kellene megtisztelni,4

) továbbá Rumyra,5

) ') Armbruster Sumerawhoz, Bécs, 1807 okt. 26. В. II. -) U. o. 3) U. o. Schediusról azt mondja Armbruster, hogy ez »ein Mann von viel Bildung, ausserordentlicher Thätigkeit, grossem Kredit bei seinen Landsleuten, von einem guten Charakter, bescheiden in den manichfaltigsten Verhältnissen ; etwas stolz auf seinen schriftstellerischen Buf.« 4) Armbruster Sumerawhoz, 1807 okt. 26. 6) U. o. Rumyról e nyilatkozat olvasható : »ein Vielwisser und Vielschreiber, noch jung, ohne ausgezeichnetes Talent, aber thätig und zudringlich, ein literarischer Etourdi.«