Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Kammerer Ernő: A Zichy-család okmánytára. VIII. kötet. Ism. Wertner Mór 152

ч 153 .TÖRTÉNETI IRODALOM. rendő, a mennyiben a legújabb kötet minden tekintetben nagy haladásról tanúskodik. Történelmi forrásmunka méltatásánál nem elég a benne felhalmazott forrásanyag belértékét bonczkés alá venni, kell, hogy itt az alakot, a technikát és az anyag csoportosítását is megbíráljuk. — Jelen kötet mindkét irányban még a legszigorúbb és elkényeztetett követelményeknek is eleget tesz. Huszonöt óv óta érezzük a Zichy-okmánytár tárgy- és névmutatójának hiányát ; a szerkesztő bizottságnak most közzétett ígérete, hogy a már munkában lévő "VII. kötet az eddig megjelent hat kötet indexét fogja tartalmazni, tehát felette értékes, mert — feltéve, hogy az index a hozzá fűzött várakozásoknak meg fog felelni — az eddig megjelent kötetekben letéteményezett óriási anyag csak ezentúl lesz könnyen hozzáférhető. — Az előttünk fekvő nyolczadik kötet azonban már oly mutatóval dicsekedhetik, mely párját ritkítja, s melyről bátran állíthatni, hogy az eddigi magyar történelmi irodalomban ilyent nem ismerünk. Távol attól, hogy száraz neveknek terv- és rendszernélküli összeállítása legyen, ezen index lépten-nyomon arra törekszik, hogy az indexek szerkesztésénél eddig követett sablónszerűségnek hadat üzenjen, hogy az index szerkesztésébe bizonyos rendszert oltson, s hogy még a mutatóból is érdekes olvasmányt teremtsen. Minden helységnek meglehetős pontos földrajzi meghatározása mellett ez indexben pl. azon újításra akadunk, hogy minden egyes személy neve mellett lehetőség szerint az illető működésének éve, hivatalos állása és valamelyik fontosabb szereplése meg van jelölve, a mi egyes családokról és személyekről szóló kutatásoknál roppant értékű segédeszköz. Találjuk továbbá ez indexben az okiratokban érintett történeti eseményeknek összeállítását különös tekintettel egyes megyékre, — magyar nevek és szavak külön lajstromát és megyénként felsorolt megbecsülhetetlen archontologiai adatokat. Hogy minden egyes kiválóan szerepelt személynél az illetőnek tartózkodási helye is ki van emelve, ez az index értékét még jobban emeli. E kötetnek nem elég kiemelendő újítását abban is leljük, hogy az okmányok szövegében középkori stylusban előforduló időhatározások margináliák alakjában feloldvák, s hogy minden transsumptnak kezdő sorai dőlt betűkkel szedvék, tehát szembeszökőbbek, a mi a transsumptum önállóságát azonnal kitünteti ; és ha végre még kiemeljük, hogy a pecsétek leírásában mindenütt a czímerészeti álláspontnak meg van felelve,