Századok – 1896
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Az ónodi országgyűlés történetéhez - II. és bef. közl. 97
] 08 THALY KÁLMÁN, s a fejedelem lábait átölelve, halálsápadtan esdett életéért. Mire a nagylelkű fejedelem a saját testével védte meg a remegőt; azután pedig, a többi túróczi nemesekkel együtt, hogy a szilaj haragra lobbant rendektől és hadaktól bántódásuk ne legyen : őrizet alá téteté, s végre, néhány nap múlva — a kedélyek lecsillapultával — felszabadítá onnan is.1) Az ónodi táboron 1707. jún. 23-kán kelt hosszú levelével, Rákóczinak e nemeslelkűségeért mond áradozó szavakban forró köszönetet Platthy. Jellemzésül szórúl-szóra közlünk belőle egy részt, — az elejét : Felséges s kegyelmes jó Vezérlő-Fej edelem ! Mentem volt ugyan tegnap eleiben Felségednek, velem tett nagy kegyelmességét megköszönni akarván : de nem volt — megvallom — annyiravaló erőm, hogy elégségesképen megköszönhettem volna; megfogódott volt a szívem, s megnyomott volt a keserűség, ki miatt nem szólhattam. Megyek azért újonnan ez írásommal fejedelmi személye eleiben, s hű alázatossággal szegény fejem[ mel tett kegyelmességét, hogy tudnia illik, jelenvaló veszedelembűi személyemet kiragadta, életemet visszaadta, és a midőn már rabságomban szerencsétlenségemet nagy becstelenséggel netalántán tetézni kívánták volna : nagy kegyeimessen az ellen is Felséged megoltalmazott, — abbéli kegyelmességét agnoscálom s köszönem. Mindezekért áldja meg az Isten még a nyomát is Felségednek ; minden emberi példák felett tegye személyét dicsőségessé; e 1 terhes munkában erősítse karjait, útjaiban Szent Lelke által vezérelje, minden veszélyek ellen oltalmazza, •— maradhasson egész világ előtt dicsőséges nevének dicsőséges emlékezeti, és fejedelmi magvának is lehessen (a midőn Istennek tetszeni fog), nyúgodalmas országlása ! Hányom, Felséges Uram s vetem ez esetemet elmémben ; culpálom — igaz dolog ! — hallgatásomat ; de valaminthogy ezt megvallom : úgy igaz lélekkel hozzá teszem, hogy nem gonoszságtúl viseltetvén hallgattam. Ellenben magam szerencsétlenségét senkinek nem tulajdonítom.« Mert »négy esztendőtűi fogvást üldöz engem valamely kegyetlen fátum.« Kárvallásokat, méltatlan persecutiókat, nagy keserűségeket szenvedtem, — »most pedig, a midőn valamely veszedelemrűl ingyen sem gondolkodtam volna : csaknem halálnak kapujáig taszított. Érzem, megvallom, ezeknek terhes súlyát. Megsértődött nagyon jó hirem-nevem, édes hazám előtt való hitelem ; oda azért mindenem, — pusztán az életem maradott meg, eztet is pedig Istennek s Felségednek szentelem s kegyelmes protectiója alá ajánlom.« Kéri a fejedelmet, hadd mehessen haza, ') E jelenetet Eákóczi maga említi föl Emlékrataiban ; s az alábbi eredeti levél ismét egy újabb bizonysága ezen Emlékiratok hitelességének.
