Századok – 1896

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Az ónodi országgyűlés történetéhez - II. és bef. közl. 97

AZ ÓNODI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 107 Megfelel reá Ulariknak következő levele: »Mint nagy Patrónus Uramnak, ajánlom kötölességgel való szolgálatomat Ngodnak. Tegnapi napon visszatérvén Ngodtúl azonnal az Ngod úri protestatoria- és contradictoria-leveléért az egész augmentákot nemcsak estig, de majd éjfélig hánván és keresvén, — reá nem akadhattam. Hanem azután eszemben jutott : mi formán publicáltatott ? Mellyet nem én, hanem szegény (néhai) Vice-Ispdny Uram publice olvasta meg, és azok, kik ottan voltak még (?), mintegy tréfának vélvén az Ngod úri szép intentióját, — a levelet csak magánál megtartotta, nem is volt kezemben ; és arra nézve, hogy a kezemhez nem jutott, prothocoláris minutában sem tettem, nem tudván ab ovo : mi légyen benne ? Es így quid facto opus sit ? én bizony nem tudok, (így.) Ezeket hitemre irok : úgy voltak ! Ezek után Ngod úri gratiájában ajánlván magamat, etc. Tharnó, die 23. Junii 1707. alázatos szolgája Ularik András т. k.« Ivülczím : »Spbili ac Magn. Dno Dno Emerico Lib. Baroni de Béva, Inc. Cottus Thurócziensis Perpetuo Comiti, necnon Suae Serenitatis Principalis et Ducalis etc. Colonello, etc. etc. Priekopa.« Egy szóval, mint a vármegye hites jegyzője, ugyan hite alatt állítja : a ravasz Okolicsányi Kristóf a hazafias főúrnak — bizonyára lelkes hangon írt — tiltakozó-levelét, az előterjesztői szerepre hivatott jegyzőnek által sem adván, maga olvasá föl a gyűlésen, de olyan hangon és modorban, hogy a jelenvoltak tréfának vélték, és mint ilyenre, semmit sem határozva, — az alispán a felolvasott levelet zsebre vágta s egyszerűen elsikkasztotta, hogy a jegyzőkönyvben és irattárában nyoma ne legyen. Ez is jellemző elbánás volt ! A Révay Imre által a fejedelemnek átadott e föntebbi levelek mellett találtatik még az ónodi gyűlésen Túróczmegye részéről jelen volt egyik ottani szerepvivő nemesnek, Okolicsányiék közeli rokonának : Blatthy Sándor-пак — e »szájas prókátornak« (mint őt Rákóczi nevezi) és a túróczi scissió tudójának, de eltitkolójának, — a fejedelemhez intézett hálálkodó levele. A nagy fölháborodásban ugyanis, mikor az ország sátorában Rakovszkyt és Okolicsányit vagdalták : a tüzes Ilosvayak — vagy Kolinovics szerint br. Zay András — villogó kardjától Platthyt is hasonló veszedelem fenyegette ; mely elül a megrémült ember Rákóczi trónja elé menekült, és ott térdre omolva