Századok – 1895
II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Hunfalvy Pál. Az oláhok története. I. II. Ism. Moldován Gergely. 155. o.
162 TÖRTÉNETI IRODALOM. különösen a raguzaiakat. Dusán István aranybullája szeriiitr ha a vlachoknak nyájaik voltak, minden 50 jubtól egy juhot és bárányt, minden 50 borjútól is egy borjút adóztak uraiknak. Ha saját nyájaik nem voltak, a kolostorok méneseit, csordáit őrizték ; füvet kaszáltak s a vetések csőszei gyanánt szolgáltak. Ha idegen marhát legeltettek, megalkudt bérök vala. Leginkább sajtkészítéssel foglalkoztak. Lakásaiknak katun (câtun) volt a neve, leginkább a többes katuni, mert a lakósokat is kifejezte, tehát a magyar szállás szó értelmének felelt meg. Minthogy háromszor a kenéz szó említtetik meg az oklevelekben, a katunok vagy szállások elöljárói kenéz nevet viseltek. Ugyanazon Dusán törvényében a szerbek és albánok földmivelöknek, a vlachok pedig nyáj őrzőknek vannak feltüntetve. Az alattvalói tartozásról Bulgáriában is az volt a paraszt vlachnak a kötelessége, a mi Szerbiában. »Végre — mondja Hunfalvy — a bogomilség is magára vonja figyelmünket, vájjon nem érintette-e a vlachokat is?« Sajnos, szerző e kérdést alig érinti, holott Bogomil tanai egyetlen egy népre sem gyakoroltak oly mély hatást, mint az oláhra. E tan a Balkánban fészkelt ; s a román nép hit- és kedélyvilágára átalakító befolyással volt. Az eddig előadottak meggyőznek arról, hogy a Balkánfélszigeten már I. Justinianus császár (526—555) idejében egy román nép-nyelv volt közforgalomban ; később (X-ik század) a nép-név is (vlach, Mach) jelentkezik, az ország neve Vlahia, az egyházi főhatóság helye Ohrida-, útbaigazító feljegyzéseket nyerünk a nép erkölcseiről, szokásairól, politikai állapotjáról, valamint arról is, hogy a Balkán-félszigeten ez a nép minden irányban nagy számban létezett. » Ezen számos, megdönthetetlen, egykorú adatokkal szemben a XlII-ik századig hazánkban egyetlen egy adat sem hozható fel arra nézve, hogy itt blachok, oláhok laktak volna. Ha a nép és nyelv hazánkban, Dakiában, alakult volna, és itt a római légiók, colonusok, a dák, talán a gót nép maradványaiból támadott volna, akkor a bizonyítás egyáltalában nem okozna főfájást ; a nyelv, a nomenclatura, a néprajz, a történelem a dakiai eredetűségre kétségtelen bizonyítékokat hagyott volna fenn. Mert bár az oláh nép hegyi lakónak, pásztornépnek van feltüntetve, annyi időn keresztül (107 — 1222) talán még sem bujkálhatott volna az események elől úgy, hogy néha-néha szembe ne szálljon a támadó viharral, s ne vegyék észre annyi időn keresztül azt a dakiai nagy oláhságot, új népet, a mely a Balkánt is megnépesítette, oda különböző nagy rajokat bocsátván. Figyelemre méltó az a
