Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Hunfalvy Pál. Az oláhok története. I. II. Ism. Moldován Gergely. 155. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. .163 körülmény, hogy a dakiai eredetűséget fenntartók azt igyekeznek bizonyítani, hogy az oláhság a trajánusi Dakiából rajzott ki s ezek a rajok népesítették be a Balkán-félszigetet. Hát akkor Dakiában nagy zsúfoltság volt, s ott az oláhság számot tevő népelem lehetett, mint ilyen kalap alá nem rejtőzködhetett, valamint hogy nem tudott elrejtőzni a Balkánfélszigeten sem, a hol majd itt, majd ott felüti a fejét és magáról feljegyzéseket nyújt a történetírók munkáiban. Nálunk az oláhokról először II. András 1222-ki oklevelében tétetik említés, a mikor a német lovagoknak tett adóin,•ínyában a király megengedi, hogy nem keli se maguknak, se embereiknek vámot fizetniük akár a székelyek, akár az oláhok (per terram Blacorum) földjén menjenek is keresztül. Második megemlítése az oláhoknak 1223-ban történik, midőn a király megerősíti azt az adományát is, melyet maga tett volt Kertz monostornak, eltávolüván róla az oláhokat. 1221-ben már több oklevél vált nevezetessé. A király és pápa okleveleiben ezentúl mind sűrűbben és sűrűbben fordulnak elő az oláhok, a kik már a kunok püspökségében is laknak (1234). Ezek ámbár keresztények, mégis külön szertartásokat is követnek s olyanokat tesznek, a mik ellenkeznek a kereszténységgel. Megvetik a római egyházat s a szentségeket nem a kun püspöktől fogadják, hanem görög szertartású álpüspökökhöz folyamodnak. Azért IX-ik Gergely meghagyja a kun püspöknek, hogy rendeljen nekik oláh nemzetbeli helyettest. hog.y ürügyük ne legyen schismatikus püspökhöz fordulni. A felsorolt oklevelek helyneveiből Hunfalvy arra az eredményre jut, hogy Erdélynek ethnographiai képe 1240-ig leginkább magyar ; a magyar helynevek után szám szerint a német helynevek következnek, még pedig a Maros és az Olt között, az Olttól délre a havasokig, éjszakon a Kodna és a Besztercze vidékén. Az oláh helynevek Erdélyben csekélyszámúak ; azok a legdélibb részen Szombatfalván és a kertzi apátságban, az Olt mellékén jelentkeznek. Gazdasági és társadalmi viszonyairól az oláh népnek 1240-ig az oklevelek mit sem mondanak, kivéve azt, hogy a király jövedelmet húzott a kun püspökségben, vagyis a Szeret mellékein tanyázó oláhoktól. Az oláhság Erdélyen kívül mutatkozik a helynevekben, keleten a Szeret mellékén, délen a Havas-elföldön, a Barczasággal szemközt. Az 1241-ki tatárdulás folytán Erdély természetesen sokat szenvedett. Rogerius a tatárdulás alatt Nagy-Váradról elbujdosván Erdély keleti határától fogva Fejérvárig, Frátáig bolyongott; siralmas leírásában említ németet, kunt. tatárt, 11*