Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Mangold Lajos. A magyarok oknyomozó történelme. Ism. Pór Antal. 952. o.

952 TÖRTÉNETI IRODALOM. 952-kellőleg kihasználni. Egyáltaljában véve — azt hisszük, — hogy ha részletesen fogjuk tanulmányozni Eszterházy Pál életét, a kismartoni levéltárnak századok óta pihenő, sárguló lapjai sok oly dolgot fognak felderíteni, ami Eszterházy Pál emlékének hasznára fog válni, a magyar nemzet szemében rokonszenvesebbé fogja tenni, habár nem is fogja rehabilitálni oly mértékben, mint Bubics Zsigmond már most is, anticipando. szeretné. Bubicson olykor Pál űr megítélésében meglátszik az Eszterházy család hű és háladatos embere; amit eommentárul az ország általános történetéből itt-ott mond,. ]). o. hogy 1672-ben Györkénél Eszterházy Pál verte meg a felkelőket: nem mindig szabatos ; azt sem értjük — hogy még: egy kifogást említsek — miért ír »lT

j Zrínyi-várt«. mikor nemcsak a magyar nyelv szelleméből, — »Érsekújvár« nem »Ujérsek vár« — de magából Eszterházy Pál — magyar leveleiből is kitetszik, liogy Zrínyi Miklós muramenti kis újvárát magyarul »Zriuvár«. vagy »Zrinújvárnak« mondották. (6971.). Mindez azonban aránylag csekélység, s nagyon keveset von le a dolgozat értékéből s a magyar történettudás igazi bálával tartozhatik a kassai püspöknek, liogy egyik érdekes koráról uj s eddig ismeretlen becses forrássál gazdagította. P. Gy. A magyarok oknyomozó történelme. Irta Mangold Lajos. A középtanodák VIII. osztálya számára. Az uj tanterv alapján. Harmadik javított kiadás. Franklin-Társulat, 1896. 8-rét, 308 lap. Ára 1 frt 60 kr. A tanítónak, ki kézikönyvből merítette föliiletes tudását s azt mentül öntudatosabb szónoklattal igyekszik értékesíteni ; a tanulónak, kinek fő virtusa sovány tankönyvét bemagolnia, liogy fáradsággal szerzett ismereteit értelmesen előadja,, nem nagy szolgálatot tett Mangold, midőn könyvét összeállította, sem a Franklin-társulat, mely azt immár harmadízben kiadta, mert a legjobb esetben lelkiismereti furdalásokat okoztak nekik. Ellenben a tanárnak, ki ősz fürtökkel és tar homlokkal is még mindig kötelességének ismeri, hogy a magyar történeti tudomány haladásával a maga és tanítványai érdekében lépést tartson ; az iiju, ki kedves tanára ajakán csüng, hogy annak nyilatkozásait lelkébe fölvegye, örömmel üdvözlik Mangold művét — amaz azért, mert értesül belőle, melyek azon ujabb kútfők, a honnét tudományát kiegészítheti, emez. mert teljesen átengedheti magát az élvezetnek, melyet az előadásból merít, és nem kell jegyzeteket lázasan papírra vetnie, hogy megölő-