Századok – 1895

I. Történeti értekezések - PÓR ANTAL: ifj. Erzsébet királyné; Nagy Lajos felesége. - I. közl. 833. o.

NAGY LAJOS KIRÁLY FELESÉGE. 84 l mulasztotta a barátságos kormányokat ezen örvendetes eseményről tudósítani. Nápolyba Garázda Tamás vitte a jó bírt, melynek III. Károly király annyira megörült, bogy a követnek kétszáz arany forintot rendelt évi járadékul. — Nem így lelkesedtek Velenczében. Eleinte ugyan hasznosnak találták, bogy két tagból álló követség menjen Lajos király özvegyéhez -és árvájához ; minthogy azonban senki se törte magát e kitüntetés után. elégségesnek találták volna levelet küldeni ; nagy későn mégis, mint látni fogjuk, visszatértek eredeti szándékukhoz. — Ellenben más előkelő városok, mint Nürnberg, Prága, Köln. Hoy. kik Magyarországgal élénk kereskedést folytattak, ajándékokkal jöttek, üdvözölték az ifjú királynőt és esedeztek neki. hogy a szabadalmakat, melyet Nagy Lajos királytól nyertek, megerősíteni kegyeskedjék.1) A lengyelek azonban határozottan ellenséges állást foglaltak el Mária királynővel szemben. Midőn meghódoltak neki és Zsigmondnak, ezt azon föltevésben tehették, hogy kizárólag Lengyelország leendő uralkodóinak hódolnak meg. Hanem a székesfehérvári koronázás kisodorta az eseményeket azon irányból. melyet Lajos király nekik adni úgy tetszik — akart. Az Anjou-házhoz híven tartó lengyelek azt látván, hogy az ő Máriájokat. kit magoknak szántak, első sorban Magyarország királynőjének koronázták meg. elidegenedtek tőle, mert nem óhajtották, hogy Lengyelországot megint Magyarországból kormányozzák. Zsigmond köztök volt és újra hódolatot követelt tülök, de a nagy-lengyelek csak azon föltétel alatt ajánlották meg hódolat.ukat, ha viszont ő is kötelezi magát, hogy feleségestül állandóan Lengyelországban fog lakni, és a kis-lengyel Domaratot, Nagy-Lengyelország főkapitányát hivatalától elmozdítja. Ezen föltételek elseje annyit jelentett, hogy Magyarországról mondjon le ; másika, hogy híveit lökje el magától. Zsigmond a nagy-lengyelek monnó föltételét visszautasította. mi népszerűségét, melyben német létére része amúgy se sok volt, jócskán apasztotta. A nagy-lengyelek, kik kezdették magokat hazafiaknak (terrigenae) nevezgetni, értekezletet tartottak tehát, melynek végzéséből Kis-Lengyelországba küldöttek követeket, liogy testvéreiket Radomskban, az 1382. november 25-én tartandó gyűlésre meghíják. A kis-lengyelek ugyan nem engedtek e fölhívásnak. hanem magok is gyűlést hirdettek Visliczára deczember 3. napjára: a nagy-lengyelek mindamellett határoztak nélkülök is, még pedig nagy mérséklettel. Engedelmességet és liűsé-9 Anjouk, dipl. emí. III. 485., 491., 51 1.. 513., 533.