Századok – 1895

I. Történeti értekezések - PÓR ANTAL: ifj. Erzsébet királyné; Nagy Lajos felesége. - I. közl. 833. o.

NAGY LAJOS KIRÁLY FELESÉGE. 835 Ismeretes, liogy elsőszülött, Katalin nevű leányának és jegyesének, Lajos franczia királyfinak (Johanna királynő halála után legalább) meg akarta szerezni Nápolyt. Midőn ez iránt Avignon ban, Párisban. Budán és Nápolyban megindultak a diplomacziai alkudozások, Nagy Lajos akkor már lengyel király is volt. Nem lehet elképzelni, hogy Katalinra és leendő férjére Nápoly mellett még Magyarország, sőt Lengyelország koronáját is egyesítve hagyni akarta. Lehetetlen, hogy meg akarta volna terhelni háromszoros oly teherrel, melyek kettejével ő maga nagy nehezen és elégtelenül birkózott meg. S ezt annál kevésbbé, minthogy akkor már Katalinon kívül még két leánya vala. Katalin azonban meghalt ; VI. Orbán pápa pedig trónvesztettnek nyilvánította Johannát és Lajos királyt kínálta meg Nápolylyal, melynek birtokára még nemrégen oly igen vágyakodott. Lajos gyöngélkedett ugyan már, de még a férfikor javában, az ötvenes évek elején állott ; mégis elhárította magától a kísértést és unokaöcscsét, Durazzói Károlyt küldötte Nápoly elfoglalására, kit — mint mondják — megesketett, hogy leányait nem fogja háborgatni országaik birodalmában. Nápolyról tehát végleg lemondott. Miképpen akarta aztán két fönmaradt leánya közt felosztani koronáit, arról hitelesen nem értesülünk. Nem hazudtoljuk meg tehát Hazelbachi Ebendorffer Tamás bécsi egyetemi tanárt és történetírót, ki a XIV. század végén születvén, közel állott a korhoz, melynek történetét megírta, midőn azt állítja, hogy Lajos király halálakor nála levén mind a két leánya, Mária és Hedvig és ez utóbbinak jegyese, Vilmos osztrák berezeg űgy rendelkezett, liogy Máriára és leendő férjére Zsigmondra Lengyelország maradjon, Hedvigre és Vilmosra pedig Magyarország.1) Azonban több körülmény arra mutat, mintha Ebendorffernek igaza volná. Tény ugyanis, bogy a lengyel főurak Lajos király óhajtásához képest nemcsak Mária örökösödési jogát ismerték el, hanem 1382. július 25-én Zólyomvárban, hova őket Lajos meghítta, készséggel meghódoltak a tizennégy éves ') Du ni . . Ludovicus rex diem sibi mortis propinquare cognovisset, accersitis utrisque filiabus, ipsius gener. . . Wilhelmus dux una cum sponsa sua personaliter comparens suam praesentiam exhibuit. Ubi fertur. suam voluntatem coram multis positis aperuisse, ut dux Wilhclmus una cum sponsa Hedoigi regnum sortiretur Ungariae, pro quo duces Austria» plurimum desudarunt ; dominus vero Sigismundus una cum Maria regno Poloniae potiretur, quo i plurimum Bohemi ambierunt. (Pez. II. 819.) 53*