Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

'824 FIÓK KAROLY DR. háromszáz év képezi legmegközelíthetlenebb. legsötétebb korszakát, mely a törökség feltűnésétől, tehát 560-tól kezdve a magyarságnak mai hazánkba való érkezéséig eltelt. — Ez a korszak az, mely végleg elvonja a látóhatárról a skythákat és helyükön új név alatt, űj viszonyok közt. új népeket hoz azok utódaiul felszínre. Az utolsó években, talán épen nemzeti létünk ezredéves ünnepének közeledése által serkentve, ismét több őstörténeti tanulmány látott napvilágot. Ezek közt első helyen említjük Borovszky Samu : A honfoglalás Története cz. munkáját, mely egészen az őstörténet kereteiben mozog. Szépen rajzolja a Szoszva-Loszva melletti állítólagos őshazai állapotokat, vogul atyánkfiai mai életéből veszi a vonásokat a magyarok őshazai életének rajzához ; egészen Hunfalvynk azon téves tanát, bogy a magyarok egyenesen ez őshazából, tehát halász, vadász életmódból jöttek át a Duna-Tisza mellékére, tükrözi vissza több tekintetben értékes dolgozata. Az a gondolat, hogy ily felfogás mellett nyelvünkön észlelhető erős mongol, még erősebb török, s a még ennél is erősebb árja-hatás, örökre érthetetlen talányok maradnak, úgy látszik, nem aggasztotta annyira sem, mint követett mesterét. Hunfalvyt, ki ezek közül legalább egynek, a török-liatásnak érthetővé tétele végett megpróbálta Constantinus Porphyrogenitusnak a magyar nyelv keveredéséről szóló kétes értékű mondatát visszájára. értelmezve igazolni. Török színt vall gróf Kann Géza »Belationum Hungarorum . . . história antiquissima cz. szorgalmas munkája, melynek második kötete még mindig várat magára.1) E mű, mint évtizedek komoly, szorgalmas gyűjtögetésének eredménye, forrásmű értékével fog birni magyar őstörténeti kérdésekben, bár túlzó török színezete általános használhatóságának mindig nagy akadályául fog szolgálni. Időrendben következik utána az én »Árják és ugorok érintkezéseiről« cz. dolgozatom, melyben őstörténetünk egy egészen új forrására mutattam rá és röviden ismertettem a belőle levonható eredményeket. E munkáról, annak egy quasi bírálatáról és ezek kapcsán őstörténetünk egy-két vitásabb pontiáról akarok ezúttal egyet-mást elmondani: Elébb azonban meg kell még emlékeznem Nagy Géza »A Szkithák nemzetisége« cz. derék tanulmányáról, melyben philologiai és kultúrtörténeti mozzanatok segélyével azt bizonyítgatja, bogy a »szkithák« (így írja következetesen a szót) semmi esetre nem lehettek árják, mint Müllenhof és Tomascliek állítják, hanem ]) E dolgozat befejeztével kaptam meg a megjelent II. kötetet.