Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

EMLÉKBESZÉD SALAMON FERENCZ FÖLÖTT. 3] örömmel beszélt azokról. De a mint elhagyta az atyai házat, egészen más befolyások töltötték be lelkét. (1836.) Soha ssm fogom elfeledni azt a benyomást, mit Keménynek Szász Károly felett tartott emlékbeszéde tett a hallgatókra, kikkel megértette, hogy mennyit, hogy mindent köszönhet ő Szász Károlynak. Hát ehhez a Szász Károlyhoz, régi barátjához vitte el a dévai pap fiát, midőn ezt az enyedi kollégiumba beadta s a hatás, mit ez az ifjú Salamonra gyakorolt, épen olyan nagy, épen olyan erős volt, mint az, melyről Kemény annyi elragadtatással beszél. Itt ismerkedett meg âz öreg Zeyk Miklóssal s bejutott laboratóriumába. Bámulásának, rajongásának tárgya volt az agg polyhistor s első irányait, Szász Károly mellett, ettől és fiától ifj. Zeyk Miklós tanártól nyerte. Tanár fog lenni mint Szász, tudós mint Zeyk és író, erre a pályára kezdett ő már a kollégiumban készülni. Keni a rendes uton, mert az iskolai fegyelem terhére volt, s az eminensek közzé soha sem emelkedett. Erezte, hogy ahhoz, hogy kiváló emberré legyen, nem elég alapos jártasság az iskola szaktudományaiban : ahhoz sok más ismeret, széles latkor kívántatik, melyek képessé tegyék a dolgok mélyébe hatni. Bár első sorban a szám- és természettudományt tűzte ki tanulmányai tárgyává, de Zeyk Miklós példáján indulva, még nagyobb szenvedélylyel, melegebb érdeklődéssel fordult az emberi lélek vizsgálásához — nem a bölcsész magába mélyedésével, hanem a természettudós nyílt szemével és objektivitásával. Első ifjúkori olvasmánya Lacroix »Essais sur l'Enseigment« czímű munkája volt, melyből kiírta a figyelmét leginkább megragadó helyeket : a pont, melylyel jegyzeteit bevezeti, mutatja az útat, melyet maga elé tűzött: »tout homme, qui veut rendre son existence util á la société, doit marcher constamment vers nn mérne but ; ce n'est que par continuité d'efforts dirigés dans le même sens, qu'il peut atteindre á de véritables succès.« Egyenesen és biztosan haladt a siker felé. Atyja kora halála megfosztotta attól a csekély segélytől, mit hazulról kapott. Egészen magára maradt s naponkénti két czipójából, melyet mint pap-fiu kapott, és száz bankó forintnyi ösztöndíjából kellett fenntartania magát — nem óra-1*