Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Vámbéry Ármin. A magyarság keletkezése és gyarapodása. Ism. gr. Kuun Géza. 746. o.

750 történeti irodalom. 750 gosan áll előttünk, hogy a vogul és osztják nyelv, de csakis ez a kettő s nem a többi rokon nép és nyelv, nevezhető jögra-nak s bogy a jogra névnek nincs semmi köze az ugor elnevezéssel, mint a hogy még nem régen én is hittem s liogy ennél fogva a szirján, permi, votják, mordvin nyelvek ép oly kevéssé nevezhetők ugor-oknak, mint maga a vogul s az osztják. A finn-ugor elnevezés tehát önkényes s való tényeknek meg nem felelő és sokkal helyesebb volna, ha helyette a finn-jögra v. finn-jugor elnevezést használnék,1) tekintettel e népcsalád egymástól legtávolabb eső népeire, mint a hogy indo-germán-t mondunk. De hát verba usu valent s bajos a megszokottat leszokni. Vámbéry is az ugor elnevezést ép oly értelemben használja, mint Hunfalvy és Budenz s mindazok, kik ezen nyelvcsalád különböző nyelveivel foglalkoznak, pedig Vámbéry szerint az ugor név az ujgur-ból rövidült s erre nézve legújabb nagy müvében megjegyzi : Ránk magyarokra, nézve már azért is különös érdeke van az ujgur névnek, mert ezzel, azaz ugor (oroszul ugri névvel) jelelték meg az oroszok a tőlük keletre lakó nem orosz népeket stb.2) Én is használtam ez elnevezést, azonban azt rendesen igy irtam »úgynevezett finn-ugor nyelvek«, »linguae, quas dicunt ugoricas« stb. Az ugor elnevezés nyugat-európai használatáról »Adalékok Krim történetéhez«3) czímű értekezésemben néhány adatot közöltem, melyeket ide iktatok: Olivieri (az általa kiadott) genuai okmányok latin bevezetésében előforduló lingua ugaresca nevezelbez következő magyarázatát csatolta: »fingva ugaresca o ugarica era forse l'idioma tartaro degli Oïgurs (így) molto simile al Turco.«4) Olivieri ezen szavai inkább félétik gyanitást, mint tudáson alapuló meggyőződést tolmácsolnak. Belgrano jeles génuai történész az Iharcassius-íé\e okmányról szólva következőket mondja : »A proposito di documenti scritti in cotesto idioma (űgy mint in lingua ugaressa), mette bene ricordare il trattato concluso da Giannone del Bosco, col signore di Solcati accennato dall' Oderico (lettere ligustiche, p. 180.) publicato dal Sacy (notices et extraits etc. vol. XI., p. 53.) e riprodotto dall' Olivieri (carte e cronache, ecc., p. 72.) con assai notevoli variazioni ed aggiunte. Il documento è tradotto dalla lingua ugaresca nel volgara genovese dal notaio Giuliano Panizzaro, col ministero di Luchino Calligepelli interprete 0 Finn-vogul-1, vagy finn-ural-it is mondhatnánk. 9 L. a 32-dik lapon. 9 Budapest, 1873. 4) L. Histoire et Mémoires de l'Institut Boyal de France, classe d'Histoire et littérature ancienne III. k. 117-dik 1.