Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

614 EGERVÁRA ELESTE Saunderson szerint Konstantinápolyba már november 20-án jött el a hír, hogy a szultán útban vala haza felé. A keresztesi csatáról pedig azon rövid tudósítás érkezett, hogy a keresztények megtámadták és megszalasztották Ibrahim, a nagyvezér, hadosztályát és elvették ágyúit, melyeket a török sereg ellen fordítottak. Ezután az öldökléshez fogtak és a mészárlás néhány óráig tartott, míg bele nem fáradtak. A vakmerők a padisah sátoráig nyomúltak, zászlójukat föltűzték kincstárára (»bis hasna« = khasziné) és apródjai (etclioglars) közül 3 százat lekaszaboltak. Ekkor Cigall Ogli megfeszített erővel (bestirred himself) actióba vezette hadosztályát és maga a padisah is fegyvert fogott és lelkesítette harczosait a csatára, kik erre megtámadták a fáradt keresztényeket és sokat közülök megöltek vagy elfogtak; a többi pedig megfutott. A törökök nemcsak liogy visszafoglalták saját ágyúikat, de még elvették a keresztényekéit is. Ulésházy azt írja, hogy Konstantinápolyba eljött az a kósza hír, hogy a keresztények a törököket verték meg és a szultán is odaveszett volna. De ilyféle hírről Saunderson nem tesz említést. IV. A mint ezt történetírásunkból tudjuk, egy lényeges pontot, t. i. a szultán magatartását, illetőleg a válságos pillanatban a keresztény és török irók homlokegyenest ellent mondanak egymásnak. Míg ugyanis az előbbiek egyhangúlag azt állítják, hogy a szultánnak a döntő pillanatban inába szállott a bátorsága és gyáván megfutott a csatatérről, a török források mind azt beszélik, hogy a szultán mozdulatlanul megállotta helyét.1) út. — Bornemissza György is azt írja még november 2-án Bartusfalváról (Sáros megyében), hogy »hostis in eodem loco, ubi pugna commissa est, castra habet.« — Illésbázy közelebb jár az igazsághoz midőn írja, liogy »harmadnapon, 28. Octobris elment az egész török had mind táborostúl.« 9 Naima a saját leírásában csak a khodsa vigasztaló és bátorító beszédét említi. A szultán megfutásáról egy szó említés sincs téve. — Dr. Komáromy már közölte Pecsevi elbeszélését az apródok megfutásáról és az ezek részéről elterjesztett ama álbírről, hogy állítólag a szultán kocsin megszökött volna még a délután folyamában és hogy a keresztények csak