Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

és a keresztesi csata 1596-ban. 615 Barton előadása után nem leliet többé kétségünk a felől, liogy melyik félnek van igaza. De vizsgáljuk meg e dolgot kissé közelebbről. Az első dolog, minek szemünkbe kell ötleni, az, liogy a keresztény irók maguk sincsenek egyetértésben a fölött, hogy III. Mohamed tulajdonképen hova szökött. így Jansonius *) szerint a szultán, Ibrahim pasával, Egerbe menekült, míg Tstvánfi és Illésházy tudósításai szerint ő, állítólag. Szolnokig meg sem állott volna. Az utóbbi iró egyszerűen azt meséli, hogy a szultán »az nap, hogy elfutott, Szolnokban szaladott.« Istváníi azonban körülményesebben irja le a futást. Szerinte Cicala lóhalálában a szultán elé nyargalt, hajadon fővel, sártól ellepve és jelentette neki, liogy az ellenség átgázolt a mocsáron. E hirre a szultán annyira megrémült, hogy lóra kapott s hatezer főre rugó fényes kíséretével eszeveszetten futásnak eredt s éjjel-nappal nyargalva meg sem állott, míg Szolnokhoz nem ért, hol látta őt a város »praetorja« és több szegedi polgár. Vele volt Ibrahim pasa is, ki lágy kenyeret, szőlőt s más gyümölcsöt rendelt részére. A mi ezután következik, legyen szabad az eredeti szövegben közölnöm. »Ejus (t. i. a szultán) exemplum sequuti sunt omnes alii, quotquot elabi passim potuere, simul cum Ricardo, reginae Angliae Elisabethae legato, qui castra sequebatur ; ita lit diversis viis pars Agriam, pars Szolnokum, multi Pestum et Budam palantes pervenerint.« E leirásból azt láthatjuk, liogy 1. Istvánt! csalódik a követ nevét illetőleg ; 2. csak azt értjük meg tőle, liogy az angol követ megfutott, de 3. a szöveg nem eléggé világos arra nézve, bogy Barton tulajdonképpen hova futott, A többi keresztény iró mint pl. Tököli Sebestyén. Orteakkor rohanták meg a főhadi szállást, midőn »észrevették a futók futását.« — Ibrahim efendi szerint pedig (Naimánál) a sereg megfutásának hírét akkor hozták a szultánhoz, midőn lóháton ülve a kengyelénél álló khodsát épp fölszólította volt, hogy imát rebegjen az Egek urához. »A németek följegyezték, hogy ezen imát meghallgatta az Úristen.« — Pecsevi (igen, de tudtommal Naima nem : v. ö. Hammer jegyzetét az illető kötet végén) azt írja, hogy egy német metszet létezett »abban az időben <, mely a szultánt és a íchodsát a csatatéren ábrázolja. Ez utóbbi kezét az ég felé emelve fohászkodik a győzelem istenéhez. J) Reusnernél 273. és köv. lap.