Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

ÉS A KERESZTESI CSATA 1596-BAN. 613 tak. Ezeket már a biztos keresztény győzelem híre és az óriási török kincs reménye csalták a küzdelem színhelyére. A tatárok további jellemzésére említi, hogy ámbár vitéz népség és jó szolgálatot tettek Keresztesnél a töröknek, sem legyeimet, sem kormányt el nem ismernek. A török sereget kisérve Sophiától Egerig, mely út egy (?) hónapig tartott, mindkét oldalról, egy napi járásra, tűzzel-vassal pusztították az országot. Ok voltak a török hadsereg portyázói és csak oly föltétel alatt szolgáltak, hogy a rablás és portyázás meg lett nekik engedve. Még a szultán saját alattvalóit sem kimélték meg.1

) Csakis azon nagyobb városok menekültek meg prédálásaiktól, amelyeket nem mertek megtámadni. A csata után a szultán bárom napig sátorában pihent. Október 29-én végre megindult a török tábor Keresztes alól és élelem és takarmány szükség miatt forcirozott marsokban, virradótól alkonyatig megpihenés nélkül, visszatért Konstantinápolyba, hova a szultán deczember 22-én érkezett meg.2

) * * * 9 Erre nézve Cantemir Demeter is közül egy épületes példát Hist, de Vempire Othoman czímű könyvében. (Paris. 1743.) I. 175. Apjának, Constantinnak, moldvaországi vajdasága idejében ehhez a Lengyelország ellen működő török had szeraszkirja küldött egy agát követségben, kit útközben a tatárok a (törökök saját szövetségesei) egész lovas kíséretével együtt elfogtak. Ezután kivetkőztették őket török ruhájukból, lenyírták hajukat, szakállukat és bajuszaikat, megtanították őket egy pár orosz szóra s azután hátrakötött kezekkel elhajtották őket Ismailába s eladták őket mint muszkákat az ottani rabszolga-kereskedőknek, kik a konstantinápolyi piacz számára vásárolták az emberi portékát. 9 Barton szerint Egernél és Keresztesnél folyvást éheztek és az útban visszafelé sem volt elég ételük a maguk, vagy eleségük az állatok részére míg Belgrádhoz értek. Neki 60 (sixty) lova és körülbelül ugyanannyi tevéje veszett el az úton. Belgrádnál kénytelen volt sátorát és podgyászának legnagyobb részét visszahagyni és utána küldetni. Belgrádból 7 teher hordó tevével indúlt el s ezekből csak 3 jutott el Konstantinápolyig. — Naima szerint mint láttuk a csata rebi-ül-evvel 5-dik napján vivatott, a török tábor ezután 3 napig marad »Meháds völgyében« és 11-én, állítólag, visszatért Eger alá, hol a hónap végéig maradt s innen Szolnok, Szeged, Pétervárad és Belgrádon át tér vissza Konstantinápolyba, hova dsemádi-ül-akhir hó 6-án (1597. január 25.) érkezett a szultán. De Barton már január 15-én ír Konstantinápolyból, s ezért »dsemádi-ül akhir« Naimánál világosan toll hiba »dsemádi-ül-evvel« helyett. Tehát a szultán szerinte deczember 26-án ért haza, azaz 56 nap alatt (Barton szerint 54 nap alatt) lia a három napi pihenés után Keresztesről egyenesen haza indúlt s nem vesztegelt két-három hétig Eger előtt a csata után, amint ezt Naima regéli. Konstantinápolytól Egerig 71 napot vett igénybe az