Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - V. bef. közl. 441. o.

KÉT KASSAI PLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 447 ablak nélküli kis fakamrába, a hol csakhamar a megfulás félelme szállotta meg. Ijedtében kiáltozott s a kamra ajtaját döngette, mire a cselédség összefutván, az udvarmester rá-vétette magát, hogy az ajtóba szelelő lyukat vágjon. Ezen át kapott a cselédektől időnkint vizet kinzó szomjának oltására, továbbá nyújtottak neki zsebkendőt a verejtékeinek arczárói letörlésére és adtak egy darab kenyeret éhségének csillapítására. Kínos helyzetéből csak estve 9 órakor szabadult meg, a mikor volt tanítványa az odúból kimászni engedte. Künn az udvarban a foglyot az összes székesegyházi papság, és az udvari cselédség, mintegy 40-en, négy fáklyával várták és körbe vették. Ot ekkor, mint felhozza, oly érzés fogta el, mintha Krisztussal ama kertben volna, melyben a fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverzettel felszerelt zsidók a megváltóra törtek. A körötte álló papok hozzá vallási meggyőződésére vonatkozó mindenféle kérdéseket gúnyos modorban össze-vissza intéztek, és vele ez iránt vitatkozni kezdtek. Különösen szemére vetették, hogy ő nem is lutheránus, hanem kálvinista, a mi ellen határozottan tiltakozott és magát az ágostai hitvallás bű követőjének vallotta. Ezután elkísérték a rendes fogházba, de itt is annak hátulsó, szintén bűzhödt levegőjű, setét, egerekkel és patkányokkal telt helyiségébe zárták, a honnan csupán másnap reggel 9-kor vezették át a püspöki udvar felé néző jobb börtönbe. Ebben napközt folyton felkeresték a káptalan tagjai, és igyekeztek fenyegetésekkel a hitükre való visszatérésre rábírni. 0 állhatatos maradt, és a kisérőknek isten sugallata szerint válaszolt; maga pedig áhítatosan könyörgött az üdvö zítőliöz: ne hagyja szégyenbe jutni, és szabadítsa ki annyi ájtatos keresztény üdve érdekében az oroszlán barlangból. Ily busulása közben, midőn épen hat és egy negyedet ütött az óra, börtöne elé érkezett Ursylvanus inasa, a ki már dél idején is ebéddel látta el, és felnyitva az ajtót, egy tál ételt vitt be hozzá. Kratzer isten végzetét látta abban, hogy nem az ablaklyukon szolgáltatta be az edényt és hogy ez időtájt a püspöki udvarban véletlenül senki sem volt látható. Eelhasználta tehát az alkalmat, a fiút szelíden a szalmára taszította ós a börtönből uti köpenyének visszahagyása mellett kiugorva, rá zárta az ajtót, majd lélekszakadtan a Brandstatt-on át a Kárntbner-utczába Schadner János osztrák »Hansgraf« lakásába futott. Enuek neje a szökevényt haladéktalanul asszonyi ruhákba öltöztette és két cselédleánynyal függő kocsiban a rendeknek menedékjoggal biró házába kisértette. Ugyanily módon szállíttatta el őt a rendek főtitkára Thal-29*