Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

426 GR. AVILCZEK EDE. ki mint Anjou-sarj a magyar király rokona volt, csatlakozott a vérbosszúhoz. Miután a nápolyi hadjárat terve és előkészítése Lajos király fiatal bevét majdnem kizárólagosan foglalkoztatta, Velencze most elérkezettnek látta annak idejét, hogy Jádrával végkép elbánjon. Még 1345 őszén öt velenczei gálya Canale Pietro parancsnoksága alatt - megjelent Jádra előtt; Canale elébb csak felvilágosítást kért a várostól magaviseletére nézve ; miután azonban egyszersmind a velenczei comes és valamennyi Jádrában lakó velenczei polgár összes vagyonával a gályákra menekült, és Canale azonkívül a szomszéd Nonába erős őrséget vetett, a jádraiak hamar észrevehették, hogy ellenséges indulattal viseltetik, és támadásra készül. A gyanú biztossággá vált, mihelyt egymásután Spalató, Trau, Arbe és Ragusa hadi hajói, a signoria parancsának folytán, a velenczei armádiáboz csatlakoztak és Jádra előtt horgonyt vetettek, és mihelyt Canale a 'város hazatérő kereskedelmi hajóit elkobozni kezdte. Most már a város tanácsa egyenes kérdést intézett Canaléhez, liogy voltaképpen mit akar ? A felelet abból állt, hogy a signoria feltétlen alávetést követel, és annak jeléül az erődítések és várfalak lerombolását. De ezen szigorú parancsnak épen a megfordított hatása volt mint a kívánt ; Jádra lakosságának liazafisága nagy lánggal fellobbant, az összes polgárság fegyvert ragadott, és a város apraja-nagyja sietett sajátkezüleg segédkezni a várfalak megerősítésén. À belső kikötőjének bejárata erős vaslánczczal lett elzárva, azonkívül az épen bonlévő hajók egy része a láncz mögött elsüllyesztve, úgy, hogy a város a tenger felől alig volt megtámadható; és miután a szárazföldi erődítések és bástyák hatalmasak és jó karban voltak, a város maga pedig másfél évre ellátva élelemmel, a jádraiak bátorsággal néztek eléje még egy hosszadalmasabb ostromlás esélyének is. A magyar királyhoz több küldöttséget menesztettek segítségért, egyszersmind örök hűséget fogadván a magyar korona iránt. Ezen küldöttségek egyikét, mely Fanfognis Aeneas, Grubagna Pál és Giorgi Ferencz főnemesekből állott, Lajos 'személyesen és nagyon kegyesen fogadta Visegrádon, 1345. év Szylveszter napján, elfogadván a jádraiak hódolatát, nekik zászlót ajándékozván, és megigérvén, hogy őket a velenczei zsarnokság alól fel fogja szabadítani. Azonkívül a jádraiak még Velencze régi vetélytársához, Genuához, nemkülömben Ancona városához is fordúltak segítségért, kérvén, miszerint e két tengeri hatalom küldjön hadi bajókat a Jádrát ostromló velenczei gályák elűzésére.