Századok – 1895

I. Történeti értekezések - PAULER GYULA: Szent István király kanonizácziója. (Válasz M. F.-nak) 354. o.

356 PAULER GYULA. arról, hogy III. .lenő pápa volt az első, ki zsinaton kívül kanonizált. Ellenkezőleg beismeri, sőt példákkal támogatja, hogy a pápák már előbb is zsinaton kivűl kanonizáltak vagyis — mint magát kifejezi — a kanonizácziót a pápa »tehette mindig rendesen 993 előtt, ezután pedig tehette ritkán és csak kivételesen.« Nem feszegetem itt, hogy a most idéztem enuncziaczio talán, szabatosabb lehetne s a »tehette« helyett talán a »tette« szót kellene használni; hogy exceptio és reguláról beszélni ép ott. hol a regula maga kétes — talán kissé korai ; arra sem terjeszkedem ki, mennyiben egyeztethető össze a tudós irónak mostani nyilatkozata azzal mit Hartvik commentárjában ugyanarról a tárgyról mondott ; idéztem szavait, s a tisztelt olvasó maga formálhat magának Ítéletet : nekem elég beismerése, hogy a pápák a XII. század előtt is kanonizáltak már zsinat nélkül, s hogy ennél fogva a Hartvik elbeszélése lehet ritka eset, de nem képtelenség. milyet a priori kizártnak kell tekintenünk. Elhigyjünk-e pedig valami ritkább esetet valamely irónak ? —-a jelen esetben Hartviknak — az az iró általános hitelességétől függ. Ha valaki Hartvikot könyves Kálmán hivatalos történetírójának tartja : az elfogadja elbeszélését ; a ki későbbi compilacziót lát a Hartvik legendában, talán kételkedni fog benne ; semmi esetre sem lehet azonban Ítélete ok arra, mit tartson a legendáról? — mint Mátyás Flórián teszi — hanem csak következménye véleményének, a melyet magának Hartvik legendájáról alkotott. E véleményekről : a legenda koráról, elemeiről, hitelességéről azonban már annyit irtunk én és Karácsonyi János tisztelt barátom, e folyóirat hasábjain, hogy igazán kíméletlenség volna tőlem a Századok olvasó közönségével szemben legalább itt és most újra e tárgyra visszatérni. A kit érdekel, megtalálhatja a mi e kérdésről felmerült, a Századok 1892-iki folyamában, s az akkori czikkekben idézett más helyeken, s ép azért attól az élvezettől is meg kell fosztanom magamat, hogy tudós ellenfelem némely — megengedem, hogy igen érdekes. sőt részben igaz — divagácziójára feleljek,mert a figyelmes olvasó, ki a régibb czikkeket olvassa, a feleletet magától is megtalálja és észre fogja p. o. venni, hogy abból, mit irtak az irók 1082 után Szent István csodatetteiről, nem lehet fegyvert kovácsolni Hartvik azon elbeszélése ellen, mely 1083 a kanonizácziója előtt való időre vonatkozik ; végre pedig az sem lehet feladatom, hogy az »Eminentissimus Cardinalis Lambertinus«-t — XIV. Benedek pápát, kit Macaulay, auxesissel ugyan de még is lehet érteni okát. a legjobb és leghölcsebbnek nevez Szent Péter utódai közül — a tudós