Századok – 1895

I. Történeti értekezések - PAULER GYULA: Szent István király kanonizácziója. (Válasz M. F.-nak) 354. o.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY KANONIZÁCZIÓJA. (Válaszul Mátyás Flóriánnak.) Ritka az olyan író, nemcsak nálunk, de másutt is, ki annyira kerülve, sőt megvetve a nyilvánosságot, oly zajtalanúl és mégis oly sikerrel működik, mint Mátyás Flórián. Mit köszönhet neki történeti nyelvészetünk ? nem e szakfolyóiratba tartozik fejtegetni, arra nem is mernék vállalkozni. De igen is ide tartozik annak méltánylása, hogy neki, a szerény magán embernek köszönhetjük, hogy Szent István legendájának, a Képes Krónikának megállható kritikai kiadását birjuk, s hogy a dubniczi krónika egyáltalában nyomtatásban megjelent és végre, — hogy még egyet, de a legfőbbet — említsem, az ő nevéhez fűződik annak a sokat vitatott, régi történetünk szempontjából oly fontos kérdésnek megoldása : melyik Béla királynak volt jegyzője Anonymus? mert azt eldöntötte úgy, hogy most már — lehet mondani — még csak azok állítanak,, nem minden félénkség nélkül, mást mint ő, kik még nem tudják magukat rászánni, hogy régibb tévedéseikről a »mea culpá«-t nyiltan elmondják. Abban a bő commentárban, melylyel Mátyás Flórián Szent István legendáinak kiadását kíséri.1) Szent István kanonizácziójáról is szól. s a Hartvik legenda egyik erre vonatkozó elbeszélését bizonyítéknak veszi arra, hogy e mű nem könyves Kálmán idejében, hanem 1213—1233 közt keletkezhetett,2) mert úgymond — latinúl idézek, ne hogy a fordítást valamikép elvétsem és szerző gondolatát teljes hűséggel ki ne fejezzem — : Antiquitus honorem martyribus vei confessoribus tribuere episcoporum erat. Id vero fiebat primo communi populi — postea vero Synodi et principis etiam consensu. Paulatim invaluit mos, negotium hoc ad pontifices Romanos deferendi, qui in concilio vei synodo sanctitatem personae postulatae declarare solebant. Exempla ') M. Florianus, Pontes Domestici I. 149. K. 11. s) I. h. 201 1.