Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - II. bef. közl. 318. o.

.SZENT ISTVÁN KIRÁLY KANONIZÁCZIÓJA. 325 szentté avatás, mint az értesítés módjára nézve az első osz­tályhoz. Ezen példák nem váltak be. Végre biztosítani akarjuk kegyes olvasóinkat azon állí­tásunk igaz voltáról, hogy a pápa 993 óta általános vagy részleges zsinati tárgyalással végezte úgy a XI. mint a XII-dik században a kanonizácziókat. Tanúskodnak erről a XII-dikben II. Kalliszt Gerard — II. Incze Hugó — és III. Jenő Henrik császár ügyében tett nyilatkozataik. A Xl-dik század­beli szokásról szemtanú Damiani Péter biboros, ki 1072-ben hunyt el 84 éves korában, így ír: »Nostra aetate beati viri : Rondaidus Camarinensis, Anitus Ramibonensis, Guido Pompo­sianus, Firmanus Firmensis, et quamplures alii sanctae con­versationis studio floruerunt. Super quorum videlicet veneranda cadavera ex sacerdotalis auctoritate concilii, sacra altaria sunt erecta.« (Liber gratissimus cap. 29. I. II. col. 146 Migne.) Kissé túl lőtt tehát a czélon Hartvik hűséges tanitványa. midőn egy-két pápai magán rendeletből a zsinati közvetités önkényesen mellőzhető voltára vélt következtetést vonhatni. »A canonisatio, úgymond, tőle függött, azt zsinattal, zsinat nél­kül is tehette.« Igenis, tehette mindig rendesen 993 előtt, ezután pedig tehette ritkán és csak kivételesen. A mi »fel­fogásunk nem az volt, hogy a szentté avatás a XI. században csak zsinaton történhetett;« hanem az, hogy rendesen csak zsinaton. Mert a kivétel a szabályt erősíti : exceptio firmát regulám. At kellett tehát okvetlen tekintenünk a VII. Gergely tartotta zsinatokat, s nem volt szükség Lambertini felsorolt eseteiből kiszemelnünk a nekünk kedvezőket ; hanem mivel az átvizsgált zsinatokban kanonizáczió nyomára nem találtunk, Lambertini véleményéhez kellett csatlakoznunk, hogy t. i. mind­eddig kétséges dolog : iktatott-e valakit VII. Gergely, vagy senkit sem a szentek sorába. Fönmaradt összes levelezéseiben és egyéb okleveleiben ilyesminek csakugyan semmi nyoma. A ki Sz. István kanonizáczióját kivételes pápai szentté avatás­nak hirdeti, annak nem engedhetjük el a kivételes eset bizonyí­tását. Mert : exceptio non firmát exceptionem, sed regulám. V. A Hartvik-féle betoldás birálata. Lássuk most és mértékeljük a Hartvik-féle legendái betoldás értékét. Kérdés : igaza van-e az álarczos Hartviknak. ki ezt toldotta a népies módot jelző legenda szövege fölé : »A római szentszék intézménye szerént apostoli leirattal (bul­lával) végeztetett, hogy fel kell emelni azok tetemeit stb.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom