Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - II. bef. közl. 318. o.

320 MÁTYÁS FLORIAN. nem erősítettük, hogy a pápa személyesen, mint 993 előtt tette, nem intézkedhetett ily ügyben. így mi is felemlítettük latin munkánkban Páskáziust és Heribertet, kikről nem bizonyos, melyik pápa és mikép kanonizálta. Példákat is hoztunk fel jelen értékezésünkben zsinat nélkül történt szentté avatásokról az értesítési módok 3., 4., 5-dik osztályaihoz. Most lássuk az ellenbizonyitékul felhozott négy példát, és nyilatkozzunk értékök felől. 1. Heriberttel kezdjük, kiről a Migne-féle Patrologia szerkesztői VII. Gergelynek tulajdonított kanonizáló bullát közölnek keltezés nélkül. Ebből idéz nézetének kedvező szöveget a t. értekező. Ali még sem találunk okot saját — Lambertini véleményével egyező — nézetünk módosítására. A tudós kardinális csak ingadozó hiedelemnek, nem bebizonyított ténynek tartja Heribert VII. Gergely által eszközölt kanonizáczióját. »Creditur, quamvis alii id alteri Gregorio tribuant.« Nem tudni, úgymond, melyik Gergely tette ezt. Tudomása lehetett tehát, hogy az állítólagos bullán nincs keltezés. Ategre csak annyi értékűnek tartja, a mennyit ér VII. Gergely emlegetett bullája Sz. István ügyében Baroniusnál. »Eiusdem (Gregorii) iussu elevata fuisse corpora SS. Stephani Pannoniae regis ac Gerardi episcopi et martyris censet Baronius.« (Pont. I. 217.) A Patrologia szerkesztői nem kezeskednek a közölt oklevelek hiteles voltáról. Közlik ők a Szilveszter-féle bullát is, melynek koholt volta ma már kétségtelen. Ali gyanú okoktól indítva bátran kimondjuk, liogy a Heribertre vonatkozó bulla nem VII. Gergelytől ered. és ha nem egészen koholt, akármelyik későbbi Gergely kanczelláriájában készült. Alegjegyzendő, bogy e kérdéses iromány nem a Gergely levelei 1- 9 és 11-ik könyveiből való, hanem a különféle nyomtatványokból összeböngészett — nagyrészt csonka vagy töredékes irományokhoz tartozik (epistolae extra registrum vagantes) — 83 közt a 16-dik. és az alsó-rénusi Urkundenbuch I. 145. lapjáról irták le. Elutasító állításunk okai a következők. A pápák az oklevelek bevezetésében használni kezdett formulákon nem igen szoktak változtatni. VII. Gergely amegválasztására következett első napokban így üdvözli a czímzetteket: »salutem in Christo Jesu« — »salutem in Jesu Christo.« A későbbiekben üdvöt kiván nekik és apostoli áldását adja: »salutem et apostolicam benedictionem ;« a kettő együtt jár. Ezeket csak akkor hagyja ki, midőn a czímzetteket dorgálja vagy bünteti. A Heribert-féle oklevélben használt formulát: »salutem charissimam cum benedictione apostolica« a neki tulajdonított negyedfélszáz oklevélben nem