Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.

312 GR. WILCZEK EDE. liogy az 1325—1333-i korszakban a nevezetesebb partvárosok. Jádra, Spalato, Sebenico, Trau, Nona stb. önként felajánlották megbódolásukat a hatalmas szomszédnak. Hogy ezen városok mindamellett nem olvadtak be a velenczei köztársaságba, úgy mint ennek keleti és görög gyarmatai, hanem ellenkezőleg élesen kifejlett sajátságukat és beikormányzati önállóságukat megőrizhették addig is, míg újonnan szorosabb viszonyba léptek Magyarországhoz : ezen tüneménynek specifikus tengerészeti okai voltak, melyekre egy pár szóval utalni kell. Először is a dalmátok, mint az ó kori illyrek, a legrégibb időktől fogva a tengeren jártasok és hajóépítés és hajózási tekintetben a sokkal fiatalabb velenczeiek tanitói és mesterei voltak ; sőt lehet mondani, hogy az egész velenczei tengeri hatalom a dalmát partokban találta csiráját, kifejlesztését és fentartó erejét. Ezen körülményben egy hatalmas eszményi elem rejlik, mely bizonyos módon a dalmátoknak előnyt és elsőbbséget adott a velenczeiek felett, kik lígyszólván kénytelenek voltak azoknál iskolába járni. Az ó-kor magas fokon álló tengerészeti és hajóépítési technikája a római birodalom bukása és a népvándorlás viharai után nagyobbrészt feledékenységbe ment; az új népek, melyek a Közép-tenger partjain telepedtek le, a tengerészettel keveset törődtek, úgy hogy ez a középkor elején határozott hanyatlásnak indult volt ; és a nagy forrongás, mely a világot átalakította és az ó-kor szellemi és anyagi művelődését elseperte, a szárazföldön folyt le. Csak olyan vidékek, melyek egyrészt félreeső fekvésük miatt kevésbbé sodortattak be a népvándorlás örvényeibe, másrészt terméketlen voltuknál fogva megélhetés dolgában a tengerre voltak utalva, maradtak mentek az általános tengerészeti hanyatlástól és ezen vidékek között Dalmátia egyik legelső helyen állt. Ily módon a dalmátok az ó-kor tengerészeti hagyományának és gyakorlatának legkiválóbb őrzői maradtad ; és zavartalanúl ragaszkodtak a hajózás és hajóépítés azon alakjához, melyet régente megszoktak volt. Azon időben, mikor a velenczei köztársaság felvirágozni és izmosodni kezdett, és tekintete szigeti természeténél fogva csakis a tengert szemlélhette, a dalmát hajózási rendszer már ősrégi és kipróbált alapon állt, míg a többi tengerjáró népek hajózása részint még a kezdetleges experimentálás korszakában ingadozott, részint, mint példáúl a görögöké vagy a normannoké, egy egészen új és különleges irányzatot követett. A velencziek éles látása az előbbit szemelte ki, nagyon helyesen, mintáúl ; a dalmátoknál találta a hajónak azon az ó-korból átvett typusát, mely (mint »friere« és »pentere« a görögöknél és mint »trireme«