Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - A. M. T. Életrajzok költségvetése 1895-re 204. o.

MACRYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORKAN. 21 1 geri sófőzők (salinák) védelmére ; mert Yelencze főképpen a fontos és jövedelmező sókereskedés felett őrködött irigy féltékenységgel, ezt mint egyedárúságot saját kezében összepontosítani törekedett, és azért a többi városokban levő sófőzőket minduntalan erőszakos támadás és pusztítás tárgyává tette. Ezen erőszakos eljárás már egyenesen Magyarország élelmezési érdekkörébe is vágott, miután ez sószükségletét egyrészt a tengermellékről fedezte; és így a magyar befolyás alatt álló partvárosok hivatva voltak mint magyar védvámőrség szerepelni Yelencze ellenében. A mondottakból kitűnik, hogy már az Árpád-házi királyok alatt is a partvédelemnek és a haditengerészetnek egy bizonyos neme állt Magyarországrendelkezésére, noha nem tagadható, hogy ezen tengerészeti szervezet a magyar nemzeti jelleget teljesen nélkülözte. Magyar ember egyáltalán kevés volt a tengermelléken, melynek physikai sajátságai kevés vonzerővel bírtak amarra ; eltekintve attól, hogy az őslakosság aránylagos sűrűsége nem kedvezett az újabb telepítésnek, és hogy földművelésről vagy állattenyésztésről az egész tengerpart mentén nem igen lehet szó, annak sziklás és terméketlen voltánál fogva. A magyar elem a tengermelléken nagyobbrészt csak a katonai őrségekből állott, melyek a városokat megszállva tartották, de melyek a hajószolgálatra alkalmasak nem voltak, annál is kevésbbé, minthogy a bennszülöttek mint a világ legjobb és legügyesebb hajósai már az ókor óta ismeretesek voltak. Az őrségektől eltekintve, a magyar elem csak még a főpapságban volt képviselve, a polgárság között pedig egészen hiányzott; sőt a városokban a magyar idegennek tekintetett, kinek se polgárjoga nem volt, se hivatalt vagy tisztséget nem viselhetett. Sokkal közvetlenebb uralmat gyakorolt azonban Magyarország a tenger felett a következő korszakban, vagyis a XIY században, mikor az Árpád-ház megszakadása után az Anjou-ház került az ország trónjára. Ezen trónváltozás oly szoros oklánczban áll a magyar tengeri ügy kifejlesztésével, hogy szükségesnek látszik egy pár szóval a híres Anjou-család történelmére és azon körülményekre kiterjeszkedni, melyek kövekeztében ez a magyar korona birtokába jutott; noha ezen körülmények köztudomású dolgok, mégis nélkülczhetlen az ismétlésük, hogy az indok és hatás közötti összefüggés és fejlődés annál világosabban és szembetűnőbben feltűnjék. Kevés középkori uralkodó háznak jutott olyan fényes és széles történelmi szerepe, mint a franczia eredetű Anjouknak. A XIII. szárad közepén Erancziaországban IX. Lajos király uralkodott. 1236-tól 1270-ig: tíz testvére között a negyedik, Károly, az Anjou nevet viselte, miután a hason-