Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - A. M. T. Életrajzok költségvetése 1895-re 204. o.

212 GK. WILCZEK EDE. nevű tartományt mint a király hűbérese kormányozta ; ezen Károly a nápolyi királyi liáz alkotója. — Ügy Lajos király maga, kit az egyház halála után szentté avatott, valamint testvérei a hit és egyházért, nemkülönben a Szentföld felszabadításáért lankadatlanul buzgólkodtak, és ennek következtében az egész királyi család a Szentszék legnagyobb kegyét bírta, míg ellenben ez utóbbi a német Hohenstauffen-házzal, mely a római császári koronát és Dél-Olaszországot bírta, igen rosz lábon állt. Elég ismeretes a Hohenstauffeni császárok hosszít és elkeseredett viszálya pápával és egyházzal, hogy e helyen fel említtessék. Még élesebb alakot öltött a Hohenstauffok és a pápák közötti régi gyűlölet, mikor IV. Konrád császár 1251-ben bekövetkezett halála után Manfréd (II. Frigyes császár természetes fia), mint a kiskorú Konradin gyámja a két Sicilia kormányának gyeplőit megragadta. A pápák nem ismerték el Konradin örökösödési jogát, és annál kevésbbé Manfréd gyámnokságát, hanem a két Sicilia koronáját hűbérúri jogánál fogva lefoglalta. A viszály végzetessé lett Manfrédra nézve, mikor IV. Kelemen vette fel a tiárát, 1265-ben; Kelemen ugyanis frauczia (provence-i) születésű volt, tiatal korában honában vitézkedett és Anjou Károlylyal, a jámbor király testvérével, szoros barátságot kötött volt. A Szentszéket elfoglalván, a lovagból, később jogtudósból pápává lett Kelemen első teendője volt, hatalmas régi barátját az egyház jogainak védelmezőjéül felhívni Manfréd ellenében, és őt Sicilia és Nápoly koronájával megkínálni. Az uralkodásra vágyó Károly örömmel kapott a kedvező alkalmon; Provence kikötőiben erős hajóhadat gyűjtvén, számos frauczia vitézzel még 1265-ben bajóra szállt, a Tiber torkolatánál kikötött és Rómába jött, bol a pápa által nápolyi királylyá koronáztatott. A ki csak egész Olaszországban, guelf-érzelmű volt. az mind Károly zászlaja alá csoportosú\t, és így ez utóbbi hatalmas sereggel indulhatott. Károly király 1285-ben elbalálozván, a nápolyi korona fiára, a salernói Jierczegre és Máriának férjére szállt, ki mint II. Károly (a sánta melléknévvel) trónra lépett, és miután László szerencsétlen és zavarteljes uralkodása 1290-ben a kún összeesküvők tőrei alatt gyászos és hirtelen véget ért, a nélkül, hogy a meggyilkolt király törvényes utódot hagyott volna, neje igényeivel fellépett, és pedig elsőszülött fia, Martell Károly javára, ki Habsburgi Rudolf római császár leányát, Clementinát, bírta nőül. Születésénél, családi összeköttetéseinél és a Szentszék pártfogásánál fogva Martell Károly nagyon komoly trónkövetelő volt, de mindamellett Magyarországban egyelőre csak kevés párthíve akadt, minthogy az