Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - A. M. T. Életrajzok költségvetése 1895-re 204. o.

MACRYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORKAN. 21 1 és mely a tengeren való jártasságát szívesen bocsájtotta Magyarország szolgálatába, nem épen szeretetből és rokonszenvből, de Velencze elleni régi gyűlöletből. Miután pedig Velencze Magyarországnak is egyik legveszedelmesebb ellenfele volt, mely amazt szüntelenül legvitálisabb érdekeiben zavarni és végkép a tengerpartjától kiszorítani igyekezett, ezen gyűlölet értékesebb tényezője volt akár a legszorosabb közjogi kapocsnál ; azért a magyar királyok be is érték azzal, bogy a dalmátok feletti fenhatóságukat meglehetős laza módon érvényesítsék. a függetlenség igen nagy mértékét engedvén főuraknak és városoknak, és minél kevesebbet avatkozván be a tengermellék belügyeibe. A városok igen messze menő autonomiája, sőt mondhatni teljes állami függetlensége nem lett megtámadva; folytathatták bátran, mi elég gyakran történt, kölcsönös féltékeny k e cl és b <") 1 eredő egymásközötti apró hadjárataikat szárazföldön és tengeren egyaránt, sőt nem egyszer a magyar király a választott bíróságot is elfogadta és közvetített a perlekedő városok között. E városok között többnek igen tekintélyes tengeri kereskedelme és, ennek következtében, számos jól felszerelt hajóhada volt; első sorban állottak e tekintetben a XI11. század második felében Spcdató., Sebenico és Trau, míg Jadra vagy Zar a akkor a velenczei kényuralmat nyögte. A bárom nevezett város vagy köztársaság szilárdan Magyarországhoz szított, és ezáltal a tengermelléken való magyar befolyásnak, vagy lia űgy akarjuk, a magyar uralomnak legbiztosabb támpontja volt ; e bárom város hajói képviselték leginkább a magyar állam tengeri hatalmát, minthogy az állandó hadsereg eszméje akkortájt egyáltalán ismeretlen volt még a szárazföldön is. — Bizonyos értelemben még az, a legrégibb ókor óta fennálló és soha egészen el nem nyomott illyr kalózságot is lehet a magyar tengeri hatalom mellékágának nevezni, minthogy a kalózok garázdálkodásai első sorban Velencze ellen irányúltak, és azért a magyar királyok által nem épen rosz szemmel tekintettek. Az illyr kalózok, kik sok tekintetben a normann vikingekhez hasonlítanak, nem laktak városokban és várakban, de nagyobbrészt hajóikon, melyek oly számosak voltak, liogy többször nagy tengeri csatákat vívtak a velenczeiek és a byzancziaiak hajóhadaival ; főfészkük volt a Narenta folyó torkolatának tája déli Dalmátiában, melytől nevüket is vették, magukat NarentaiaJc-nak nevezvén. A Narenta partvidékének, valamint a vele szemközt fekvő Sabionncello félsziget, továbbá Curzola, Lesina és Brazza szigetek számos öble és búvóhelye, a keskeny és sekély tengerszorosok labyrintjei, és az ottani