Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - A. M. T. Életrajzok költségvetése 1895-re 204. o.

208 GK. WILCZEK EDE. kapásaival szemben, míg a Szentföld felszabadítása csak másod sorban jött és mint harmadik czél, még a konstantinápolyi trón esetleges elfoglalbatásának eszméje is derengett. A keresztesjárat e hármas czéljának egyetlen-egyike se sikerűit ugyan, de a kudarcz okai nem a tervben magában, hanem a kivitel fogyatkozásaiban és véletlenül közbejött kedvezőtlen körülményekben rejlettek, mint azt az említett vázlatban kimutatni igyekeztem ; és a főczél. t. i. a magyar tengeri hatalom alkotása, későbben se tévesztetett el szem elől, se Endre, se utódai által, habár ezek úgy a Szentföldről, valamint a görög birodalomról végleg lemondani kényszerűitek. Már a legközelebbi jövő felette hathatós bizonyítékát szolgáltatta a tengerpart hasznosságának és egy hajóhad szükséges voltának ; mikor ugyanis a XIII. század közepe felé a tatárok lerohanása egész Magyarországot fergetegként feldúlta és a végveszély örvényébe sodorta, a menekülő IV. Béla király csakis a tengerpart sziklaváraiban, városaiban valamint a trau-i gályák födélzetén nyerte vissza ellentállási képességét. Ezen időpont óta csakugyan sokkal szorosabb viszonyba lép a tengerpart és Dalmátország Magyarországhoz, mint ezelőtt, noha az előbbi közjogi helyzete és állapota még jó ideig nélkülözi a biztos batárokat; az összetartozóság, az érdekazonosság, a kölcsönös segélynyújtás érzete nagy lendületet vesz mind a két részről, daczára a fajkülömbségnek, a magyar és az illyr közötti csekély rokonszenvnek. Hatalmasabb tényező az elkerülhetlen nemzetiségi súrlódásoknál a közös érdek és ez utóbbi magyart és dalmátot, hozzáértve minden tengermellékit, egyaránt egymásra utalt. A tengermelléki nagyurak és dynaszták, kik Béla királynak szorongatásában segédkeztek és általa bőkezűen megjutalmaztattak. a végliai grófok s a Subicli-ok (brebíri grófok), stb. mindinkább a magyar érdekkörbe, sőt a magyar udvartartás fénykörébe is bevonattak, és részint magyar főúri családokká lettek; a dalmát városok és kis köztársaságok, már régóta Velencze és Magyarország mint két sor között inogván és hol az egyik, bol a másik nagyobb vonzerejének engedvén, szintén ez alkalomból nyertek Bélától értékes jogokat és kiváltságokat, és újonnan meggyőződhettek arról, liogy mennyivel könnyebb és szelídebb a magyar járom, mint a zsarnok Yelenczéé, mely utóbbi csak jogoktól fosztani szokott. Ilyformán Magyarország a tengermelléknek roppant nagy anyagi és erkölcsi előnyöket nyújtott, de másrészt maga is nyert mellette, minthogy ott azt találta fel, mit saját földjén és lakosságában nélkülözött, t. i. egy edzett és ügyes bajósnépet, mely a tengeren majdnem honosabb volt, mint vad és terméketlen hegyein,