Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Hunfalvy Pál. Az oláhok története. I. II. Ism. Moldován Gergely. 155. o.

164 TÖRTÉNETI IRODALOM. magyart, de oláhot nem, holott ő olasz nemzetiségű lévén, annyira-mennyire vele értekezhetett volna. Kétségtelennek tűnik fel, hogy az oláhok bevándorlása Erdélybe a tatárjárás után tömegesebb volt. A Johannita-rend Szerbiából és Bolgárországból kapott oláhokkal a Szörénységet benépesíti. Naszód földjét 1264., a mely üres és lakós nélküli volt, a király Hazas ispánnak adományozá. V.-Hunyad. Hátszeg vidéke magyar volt. Abrudbánya vidéke magyar. Igen nevezetes III. Andrásnak 1293. évbeli oklevele, a melyben a király az oláhokról így szól : »... azt határoztuk, hogy valamennyi oláh, bárkinek a birtokán legyenek is, a mi királyi székes birtokunkra vitessenek vissza, s a visszamenni vonakodókat erőhatalommal is kényszerítsék reá. Minthogy azonban nagybátyánk, néhai László király megengedte a gyulafehérvári káptalannak, hogy hatvan oláh háznépet telepíthessen Fylesd és Enud birtokaira s azoktól semmi királyi adó ne szedessék .... meghagyván minden adószedőinknek, hogy a káptalannak hatvan számig menőoláhjaitól, se ötvenedet, se tizedet, se egyéb adót ne követeljenek.« Ez az oklevél világosan jelenti, hogy a be-beszivárgóoláhok a király tulajdonai valának, kikről csak neki vala joga. rendelkezni. Hunfalvy azután rendre veszi Erdély különböző vidékeit és különböző királyok alatt a telepítéseket, a kenézségeket, az oláhokra vonatkozó mind sűrűbben alkotott rendszabályokat, a melyek arról tanúskodnak, hogy úgy a telepítés, mint az abból keletkező állapotok rendezetlenek voltak., így Lajos király 1366-ban bevallja, hogy »Erdélyben különösen az oláh gonosztevők, kiknek állapota rendezetlen, sok bajt okoznak.« Azért a nemességet felhatalmazza ezeknek kiirtására. Mindez arra mutat, hogy az ország területén az oláhság nem konszolidált népként szerepel, a melynek ősi földe, törvényei és jogai volnának, hanem rendetlen bevándorló gyanánt, a melynek állapota, existencziája bizonytalan, erkölcse, vallása pedig a hazai többi népek erkölcseitől és vallásától elütök, s azok előtt egészen újak. Hunfalvy a balkáni eredetűség igazolására, mint igen fontos bizonyítékot, az oláh nyelvet is szemügyre veszi. Kimutatja, hogy az oláh nyelv nem Dakia nyelvtalajából eredhetett és fejlődhetett ki. Hogy milyen volt az oláh nyelv az alakulás kezdő századaiban, tudni nem lehet, mert nyelvemlékek csak a XV. század végén és a XVI. század elején jelentkeznek, még pedig Erdélyben. Az oláh nyelv kétségtelenül a^ román nyelvekhez tartozik, s valamint a Balkán-félsziget leg-