Századok – 1895

I. Történeti értekezések - LÁNCZY GYULA: Sienai dolgok. – Magyarország és sienai szt. Bernardino; Capistran János és II. Pius pápa. 97. o.

CAPISTRAN JÁNOS ÉS II. PIUS PÁPA. 117 kisebb közleményei, adalék-publicatiói elsőrangú olasz történészek tollából, mint Gaetano Milanesi, Cesaro Paoli és mások, Calisse tanár és társszerkesztő egy más. tárgyánál fogva is közfigyelmet keltett s a magyar történet-tanulmányozót is érdeklő újdonságot ismertet — nem korlátlan dicsérettel — t. i. Lesca tanúlmányát II. Pius Commentárjairól. Felette érdekes anekdoton Gius. Sanesi tanár közleménye »a japán berezegek Sienában 1585. — I principi Giapponesi a Siena« — melyben a sz. Francisco Xaver japáni hittérítő telepéről 1582-ben megindult és 84-ben Lissabonba érkezett expeditiót ismerteti Marcantonio Tolomei, ezen sienai elsőrangú történeti nemesi család egy tagjának leveleiből, összevetve azok adalékait ezen és hasonló jezsuita vállalatok speciális irodalmával. Érdekes látni, hogy a viszonylag új rend már akkor mily valóban nagyszabású nemzetközi eszközökkel dolgozott. De maga a rendnek hivatalos történésze Bartoli atya is elbeszéli a maga szokásos ironikus fordulataival, mint kétkedtek egyesek, »csalásnak tartván az egészet és hogy abban a négy alacsony legénykében (vili ragazzacci), lia minden erüket kinyomják, nem liogy királyi, de még egy csöpp nemesi vér is lenne.« Legvégül csak megemlíthetem Zdekauer tanárnak becses közleményét, a legrégibb sienai Constitutum (Const. Comunis Senarum 1262-ből), legújabban feltalált töredékeinek közrebocsátását. Mint egy erratikus szikladarab, úgy mered ki a sajátképeni középkor emléke ezekből a renaissance-történetekből. Ismertetése e helyütt már nem lehetséges, úgyis csak első közlemény.1) Csak jelzem miről van szó. Zdekauer, mint irja, teljesen elkészítette volt a fentemlített régi Constitutumnak szöveg kiadását, a rendelkezésre álló első részletes szerkesztésben .1262-ből ; pedig az csonka, mert csak IV. Distinctiót tartalmaz s a IV. megszakad a 72. Rubricánál. Pedig magából a szövegből és egy még korábbi compilált Breve-ből kitűnik, liogy öt Distinctióra oszlott. (A »Distinc.tio« a »könyv« értelmében a bolognai és fiorenczi jogtudóknak és jegyzőknek kedvencz terminusa volt.) ') A második — utolsó előtti — közlemény az ép most érkezett 2-ik félkötetben foglaltatik.