Századok – 1895

I. Történeti értekezések - LÁNCZY GYULA: Sienai dolgok. – Magyarország és sienai szt. Bernardino; Capistran János és II. Pius pápa. 97. o.

106 SIENAI DOLGOK '— MAGYARORSZÁG ÉS SIENAI SZ. BERNHARDINO, tüneményei közé tartoznak. Az említett sienai speciál-források egyezőleg 40,000 főre teszik azt a tömeget, mely a hitszónok szavain csüggött ; mellesleg megjegyzem : a 40,000 azon álló számok egyike, melyek a középkori emlékek számjelzéseiben sűriin szerepelnek, p. o. a keresztes-hadjáró tömegek jelöléseiben, a melyeknek értéke tehát — ha egyéb adalékokkal nem precisirozliatók — körülbelől egyenrangúak egy általános sokaság-jelzővel. S. Bernardin ezen népi szónoklatában van valami a fra Giovanni da Schio testvéresiilési mozgalmából, mely alatt Ezzelin da Romano korában a lombardiai, trevisán pártfeleket, tömegeket és főembereket egyaránt, kiengesztelésre, egy általános békeölelkezésre birta indítani. A sienai prédikátor is utolsó beszédeiben. 1427-ben ezeket a húrokat pengeti ; a guelfek és ghibellinek viszályairól beszél és a hajokról, melyek ezekből Olaszországra hárúlnak. A sienai kútfők a város belbékéjének, egyetértésének helyreállítójául ünneplik. A köztörténész előtt mindezek között bizonyára legérdekesebb lesz, hogy a sienai barát Olaszország különböző pontjain, Milano, Rómában a Capitoliumon, Perugiában, és a mi legfontosabb, Firenzeben S. Croce előtt azokat a vanità égetéseket eszközölte 1424—26 között, melyeket 70 évvel későbben egy nála hatalmasabb szellem, egy férfiasabb indulat, egy égőbb szenvedély sugalmazott. Savonaroláról beszélek, és arra a vanità vagy anatemi égetésre gondolok, melylyel a gyermekek menetei alatt elkéregetett mindenféle csecsebecsék, játékszerek, álarczok és női piperék, frivol olvasmányok és képek tömegéből rakott máglya 1495 farsangutóján Florenzben a Piazza della Signorián fellobogott. És mint a nagy dominikánus frate úgy S. Bernardino intelmei is létet adtak, a mi Sienában — Reformagioni di frate Bernardino nevét viselte, törvényes rendelkezéseknek a fényűzés korlátozása (főleg lakodalmaknál), az uzsora ellen és a ritkuló házasságkötések előmozdítása érdekében. Bár ha ez utóbbira nézve aggály merül fel. Poggio Braccolini, a hírneves humanista és pápai titkár, különböző értekezéseiben az observantes szónoklati túlzásait és erkölcsfestő obscoenitásait ostorozván, helyenkint az általa