Századok – 1895

I. Történeti értekezések - LÁNCZY GYULA: Sienai dolgok. – Magyarország és sienai szt. Bernardino; Capistran János és II. Pius pápa. 97. o.

102 sienai dolgok '— magyarország és sienai sz. berNhardino, dor, mindenesetre XII. Incze pontificátusától XI. Kelemen végső lustrumáig (1691 —1715 7-ig). A korabeli római életnek és pápai uralomnak nem egy érdekes vagy maradandó nevezetességű mozzanatát ölelik fel. De czéljuk, sajátképeni tárgyuk, központjuk mindig egy marad : a Gravi na — Philodemus vagy Bion neve alatt —- ostorozása, ócsárlása, mondhatjuk bátran sárral dobása. »Szinte hihetetlen, mondja Carini — mily erőszakos indulattal, mily obscoen nyelvezettel támad Gravinára.« Azonban Mgr. Carini ugyancsak azt találja, hogy annyi »só, annyi elevenség és elegantia a stylben, színarany latin kitételek, a század szokásainak szerencsés leírása, hogy teljesen megérthetjük a nagy hatást, melyet elértek és szerzőjüknek Horatius, Persius, Juvenálishoz hasonlítását, kiknek szépségeihői kétségtelenül sok ragadt reá (dalle bellezze de' quali ritrae senza dubbio moltissimo).« Részemről, az elszórt korrajzi, római helyi adalékok kiemelésén kívül csak egyet irhatok alá e dicséretből ; a latinságnak eredetiségét, egy sajátos intima latinitas elevenségét, pregnáns egyediségét, melyet az élvezet bizonyos nemével fog mindig kisérni a specialista, ki ezen középkori degeneratiójában oly gazdag árnyalatúvá fejlett nyelvnek proteusi változataiban gyönyörködni megtanult. De ott, hol a Sergardi nyelve könnyed lendülettel azt a bizonyos horatiusi nyelv és formatisztaságot törekszik utóiérni, márcsak az ellentét miatt, melylyel e conventionális szólamok ünnepi hangzatosságában a tárgynak törpesége, az érzelmek alantisága még rikítóbban kidomborodik, — ott még banálisabbá, visszataszítóbbá válik. Sajátképeni satyricus élt, esprit-t részemről az őszes bő közleményekben nem voltam képes felfedezni, Az ki van zárva, hogy e tételeket a megfelelő idézetekkel illusztráljam, bizonyítsam. A mi valóban történeti nevezetességű, az a tény, hogy ezek a hiúsági megdühödések, ezek à prosodikus sárdobálódzások (a latrinae, mejens, és különféle excrementumok sűrűn szerepelnek benne) 90 év alatt 1694-től 1783-ig — nem számítva a gyűjteményes kiadványok közleményeit — nem kevesebb mint hat önálló kiadásban részesültek Itália különböző részeiben (sőt az első Cölnben), melyek között