Századok – 1894

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: A Hóra-lázadás magyarországi része - I. közl. 609

616 MÁRKI SÁNDOR. sére a megyei pandúrok egykönnyen semmiesetre sem vállal-r kozhattak. Julius 29-én éjszakára négy embert hagytak hátra az alispán őrizetére, a többiek pedig estefelé fegyveresen távoztak el. Teljes biztosságban érezték magukat. Tetszésök szerént osztogatták parancsaikat s a szomszédos helyekről minden szükségessel ellátták magukat ; de az is igaz, hogy kérésöketrendesen fegyveres erejökre hivatkozva ajánlgatták a falusiak figyelmébe. A rablók különben a Bolius esetével vigasztalták az alispánt, a mikor PasTcul pandúr békességet csinált ebben a járásban. Julius 30-án átvitték őt a Fejér-Kőrösön túl Dumbroviczára. Látván pedig, hogy nagyon kimerült s hogy ereje megtört, — megkönyörültek rajta s nem akarták egyik faluból a másikba czipelni, hanem visszahagyták a faluban s ismét kijelentették, hogy — hacsak üldözőbe nem veszik őket, — a császári kegyelem megérkeztéig ottan egész bátorsággal nyughatik. Az alispán még aznap megsürgette a vármegyét. »Bölcsen meg kell fontolni — tette hozzá, — hogy a közbiztosság milyen eljárást követel ebben az ügyben.« A vármegye szokatlan gyorsasággal cselekedett. Már julius 29-én, a Kurticson tartott kisgyűlésen meghánvta-vetettc a dolgot. Rögtön futárt küldött a kanczelláriához, eszközölné ki a császárnál, hogy azok a rablók, ha fegyvereiket leteszik, s az alispán életét megkímélik, csakugyan megkapják a kegyelmet és pedig a milyen gyorsan csak lehet. Egyúttal azonbam segítséget kért a szomszéd vármegyéktől, s az erdélyi guberniumtól is,melyek rendre és azonnal megigérték támogatásukat; leghamarabb, már julius 30-án, Zaránclmegye.1) Aradvármegye azonban más módot is megkisérlett s egyenes alkudozást kezdett a rablókkal. Meghagyta az önként ajánlkozó Staniszlovits Pál szolgabírónak, keresse föl tanyájukon s bírja rá őket. hogy a kisgyűlés kezessége mellett szabadon bocsássák az alispánt, ki érdekökben ekként nemcsak maga munkálkodhatik sikeresebben, hanem nevök aláírásával s hiteles pecsétjökkel ellátott levelökben ők is rajta lesznek, hogy kívánságuk teljesedjék. Belátták azonban, hogy ezt csak üres biztatásnak, hitegetésnek tekinthetik az oláhok, kik, ha késik a császár kegyelme, a miatt az alispánt okozhatnák. Másrészt pedig — gazdag zsákmányra számítva—alkalmasint ki is végeznék;, mivel azonban vallásukra még ezek a rablók is sokat adnak, és a vallás az egyetlen, a mi durva kedélyökre hathat, főpap') Aradm. jk. 441. és 456. sz.