Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Schalkhár Lipót: A magyar konyha. Ism. Bárczay Oszkár 915

TÖRTÉNETI IRODALOM. 915 hitbér, a carrentarius szekérkészítő s nem kerékgyártó ; beszél a 299. oldalon egy »gyertyás-asszony«-ról, hol aligha nem gyertyamártóról van szó, a 180. oldalon azt mondja, hogy »részemről — — kanonokoknak végrendeleteit tekinthettem, be,« a 281. lapon pedig azt, hogy »békés szándékát azonban igen kellemetlen utóhangok követték.« Mindezek jelentéktelen apróságok s épen oly kevéssé csorbítják a munka értékét, mint az a tollhiba, hogy a 26. lapon szent István nejét, Grizellát Henrik »bajor király« leányának nevezi. De épen az ily apróságokon lehet a szöveg revisiójakor a legkönnyebben segíteni s azt hiszem, hogy a jóakaratú figyelmeztetés a nagy tudományú és érdemű szerzőt arra fogja ösztönözni, liogy jövendőbeli munkáiból az efféle apró hibákat is kiküszöbölje. Más czélja megjegyzésemnek nincs, mert csak a legteljesebb elismeréssel szólhatok a becses munkában felhalmozott gazdag történelmi anyagról és feldolgozásáról. ACSÁDY IGNÁCZ. A magyar konyha. írta Schalkház Lipót. — Nyomatott Kassán Bernovits G.-nél 1894-ben 1—158 oldal e's függelék. Egy kis könyv jelent meg e nyáron Kassán a fenti czim alatt, írója, a felvidéken általánosan ismert néhai Schalkház Lipótnak hasonnevű fia, ennek előszavában azt mondja, hogy semmi újat, semmi olyast nem fog mondani, a mit már más valaki ő előtte nem mondott volna. Szavát beváltotta, mégis elösmeréssel kell viseltetnünk iránta, mert lia újságot nem is, de annál több igazságot írt, s ezt jól tette, mert nekem úgy tetszik, hogy nem újat, hanem igazat kell írni és hogy a régi igazság többet ér mint az új hazugság. Sokkal több jó könyv jelenne meg az irodalom piaczán, ha az írók azzal a szándékkal mártanák tollúkat a kalamárisba, hogy igazat fognak írni, mintha az igazságot szem elől tévesztve csak az újság után kapkodnak, a mely nein mindig igazság. Az igazságok öröktől fogva valók, a történelem porlepte levelei között találhatók fel s nem a modern ujságvadász képzelődéseiben. Nagy Erigyes, Napoleon s a legújabb kor győztes vezérei semmi olyast nem tettek, a mit előttük már mások meg ne tettek volna s még sem mondhatjuk, hogy plagizáltak. Az előttünk fekvő könyv minden sora azt mondja nekünk, hogy irója igaz magyar ember a ki messzebb is járt, mint a hová a »Deutsche Zeitung« elér, hogy a műveltség, melyet ott elsajátított, csak forróbbá tette hazaszeretetét s liogy benne SZÁZADOK. 1894. X. FÜZET. 59