Századok – 1894

Értekezések - KROPF LAJOS: Jehan de Wavrin krónikájából - I. közl. 675

690 KROPF LAJOS. JEHAN DE WAVRIN KRÓNIKÁJÁBÓL. országból Konstantinápolyba visszajövet kénytelenek valának a keresztény hajórajon áthaladni, mindenféle álhirt és kázugságot (bourdes et menchonges) meséltek. Néhány velenczei ember pedig, kiknek miután genuaiaknak vallották magukat, sikerült Törökországba (azaz mint előbb Kisázsiába) jutniolc s az ott készülődő dolgokat kikémlelni, oly hirrel tértek vissza, hogy az említett új várnál láttak 30 jól fölszerelt bárkát, melyet a genuaiak szolgáltattak át a törököknek, s hogy a szultán ugyancsak a genuaiak révén hirt küldött Khalil pasának, az európai török állam kormányzójának és (a nagyúr) Mahomet nevű fiának gondnokának, hogy annyi harczossal, amennyit tartományában összegyűjteni képes, a lehető legnagyobb számú ostrommozsarakkal és ágyúkkal foglalja el a Bosporus (európai) partját az új vár átellenében, hol maga a szultán fog megjelenni az ázsiai csapatokkal.1) E hir vételére Wavrin a burgundi és a raguzai kapitány a saját gályáival kémszemlére indultak s megvizsgálták a Bosporus partjait Konstantinápoly tói föl egészen a Fekete tengerig, hogy fogalmat szerezzenek maguknak, miképen lehetne a török átkelését megakadályozni. Ez expediczio alkalmával látták, hogy (lielyenkint) a Bosporus igen szűk, úgy hogy egy hosszú-csövű ágyúval (cullevrine) könnyen az egyik partról a másikra lehetett lőni. Az új vár török őrsége naponkint lőtt ') Eölfoghatatlan az, liogy Caro mire gondolt, mikor azt irta (Geschichte Polens IV. 348), hogy »gonosz koholmány, talán Aeneas Sylviusé vagy a bécsi udvar részéről«, hogy a genuaiak a törököt segítették ez alkalommal. Miután több izben is idézi Telekit, bizonyára látta az ottan adott számos forrás jegyzékét. Miután pedig még az ő kedvencze és kegyeltje, Dlugoss, is ad »eine zweite schmachvolle Version über Murad's Übergang über den Bosporus«, ezt szintén Aeneas Sylvius rovására írja. »Et voilà comment on écrit l'histoire!« kiáltana föl ily esetben Voltaire. Ha valahol, úgy a történetírásban, a struczmadár taktikája nincs helyén. — Thúry József pedig fölkiált »Nagyfontosságú nyilatkozat ! Maga a szultán (Murád), a kereszténység esküdt ellensége, menti föl a keresztény hajókat azon vád alól, melylyel keresztény irók gyanúsítják.« (Török Történetírók 371 1.). E nyilatkozat fontosságát azonban maga a padisah »kedves fia« rontotta el, midőn a görög császár követeihez intézett hetvenkedő beszédében maga bevallotta, hogy a genuaiak csakugyan segítségére voltak apjának, midőn a keresztény hajóhad meg akarta akadályozni Murád átkeltét. (L. Hammer Hist, de V Emp. Ottóm. II. 373.) Hiszen Thúry maga is közli (id. m. 21. 1.) az 1486-diki névtelen török történetíró azon állítását, hogy Murád egy frénk hajón kelt át Bumiliba.