Századok – 1894

Értekezések - KROPF LAJOS: Jehan de Wavrin krónikájából - I. közl. 675

JEHAN DE WAVRIN KRÓNIKÁJÁBÓI,. 699 a gályákra, de (szerencsére) az ágyúgolyók mind a gályák fölött repültek el. Csakhamar belátta a két keresztény kapitány, hogy ha Khalil pasa nagyobb csapattal és tüzérséggel elfoglalja az európai partot, a szultán pedig (vele átellenben) az ázsiai parton jelenik meg nagyobb haderővel, a négy keresztény gálya nemcsak hogy meg nem akadályozhatja a törökök átkelését, de még nem is maradhat meg a Bosporusban, hanem kénytelen lesz visszavonulni. Ide járult még az is, — irja a krónikás — hogy miután a Fekete tengernek a Bosporus volt egyetlen egy nyílása, azon tömérdek víznek, mely a világ néhány legnagyobb folyamából ömlik ama tengerbe, mind ezen szorosan kell kifolynia, minek következtében az áram a Bosporusban oly sebes, hogy a gályák csak nagy nehezen evezhetnek az ár ellen. Mindennek megfontolása után a két kapitány elhatározta, hogy két úri embert, (névszerint Gau vain Quieret, Seigneur de Dreves, és Jehan Bayart, a hajóhad kincstárosát,2) elküldik a görög császárhoz segélyért. Küldőik nevében a két követ könyörgött a császárnak, hogy segítse őket és a fővárosban tartózkodó Francesco biborost is közbenjárásra szólították föl. Wavrin nevében azt sürgették, hogy a legnagyobb sietséggel csapatokat kell gyűjteni és az európai tengerpart elfoglalására siető Khalil pasával megütközni, Wavrin ajánlkozván, hogy vitézeivel együtt maga is partra szálland és részt veend a csatában. Mert — tevé hozzá a két követ — ha mindkét part a török hatalmába kerül, lehetetlen volna a szultán seregének átszállítását megakadályozni. Ez olyan elemi tétel és sarkalatos elv a stratégiában, hogy mai napság a legifjabb hadnagyocska is ismeri. De úgy látszik, a görög császár vagy nem ismerte föl a helyzet komolyságát, vagy pedig nem volt elég bátorsága vagy energiája a válságos perczben. Avval mentegetődzött a két burgundinak, hógy nem volt elég fegyverese ; s hogy ami volt, arra nagy szüksége volt magának is a főváros védelmére, melynek elbukásával egész Görögország (illetőleg a mit Görögországból még 2) »Jehan Bayart, commis de par ycelui seigneur (le duc de Bourgogne) à tenir le compte de la dite armée«. Neve többször fordul elő a burgundi berezeg kiadásai közt. (L. Dupont II. 36 és köv. 11.) SZÁZADOK. 1894. VIII. FÜZET. 45